Egyházmegyei Közlemények – VI/ 2024

P 800 / 2024.

Karácsonyi Pásztorlevél

KRISZTUSBAN SZERETETT PAP- ÉS SZERZETES TESTVÉREK, TISZTELENDŐ NŐVÉREK, KEDVES JÓ HÍVEK!

Szeretettel kérem Paptestvéreimet, hogy az alábbi gondolatokat december 25-én, Karácsony ünnepén, minden szentmisén osszák meg a hívekkel a prédikáció helyett.

Jézus Krisztus, a mi reményünk, megszületett! Szentatyánk, Ferenc pápa megnyitotta a Jubileumi Szentévet Jézus Krisztus születésének 2025. évfordulóján, hogy a remény zarándokaiként egy egész éven keresztül adjunk hálát Istennek és ünnepeljük a világtörténelem legnagyobb eseményét, Isten Fiának test szerinti születését. Szeretett egyházmegyénkben a Remény Éve második szakaszában mi is örömmel csatlakozunk a Szentatya felhívásához és elindulunk, hogy találkozzunk Megváltónkkal és befogadjuk életünkbe.

Kedves ünneplő Testvérek! A mai elmélkedésben szeretnék párhuzamot vonni az ünnep evangéliuma és a karácsonyi események között.
Szent János a mai evangéliumban elhangzott fennkölt szavakat jóval Krisztus feltámadása és mennybemenettele után írta. Amikor arra hivatkozik, hogy ’látták dicsőségét, az Atya egyszülött Fiának dicsőségét’, akkor nem Jézus betlehemi születésére gondolt, hanem a feltámadt Krisztussal való találkozásokra. Viszont evangéliumának kezdetét értelmezhetjük úgy is, mint karácsonyi híradást, hiszen csak az támadhatott fel, aki meghalt, és csak az halhatott meg, aki egyszer meg is született.
Nem véletlen az, hogy bármi új dologgal áll elő valaki, mindjárt az mondjuk: „Na, hadd lássam!”  A választott nép is így volt Istennel. Bár elérhetetlennek tűnt számukra, mégis örök vágyakozással remélték, hogy egyszer meglátják, érinthetik, találkozhatnak vele; Emmánuel, velük lakó, értük jelen lévő Istenük lesz.
Nemeshegyi Péter jezsuita atya írja: „Jelen lenni és találkozni a személyes létezők világához tartozó fogalom. Ha két kő fekszik egymás mellett, nem mondjuk, hogy jelen vannak egymás számára, vagy hogy találkoznak. Olyan létezők találkoznak, akik egymásért, egymás számára vannak jelen. Emberek, akik egy tömött autóbuszon közömbösen szoronganak egymás mellett, nincsenek valójában jelen egymás számára, nem találkoznak. A találkozás mindig a másik felé való tudatos, kölcsönös egymás felé fordulás.” Isten minden képzeletüket felülmúló módon teljesítette a választott nép vágyát. A megtestesülésben egyértelműen az ember felé fordult, felkínálta a vele való kapcsolat lehetőségét.

Az első párhuzam: Szent János evangélistától azt hallottuk: „Az Ige testé lett és közöttünk lakott.” – a karácsonyi angyal ezt így közölte a pásztorokkal: Ma megszületett a Megváltótok! Ez még nem találkozás. Ez csupán megállapítás. De az utána következők: Láttuk dicsőségét, – a pásztoroknál pedig: Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, – ezek a szavak már a találkozás felé mutatnak. Az apostolok látták a feltámadt Urat, a pásztorok pedig sietve elmentek, hogy megnézzék a Kisdedet.
Megszületett és feltámadt! Mindkét örömhír régi ígéretek beteljesítése. Itt Isten cselekedett és cselekvésre késztet: nem hagyja nyugodni a pásztorokat, de az apostolokat sem: erről meg kell bizonyosodni! Ha igaz ez az örömhír, akkor ez mindent megváltoztat az életükben, de a miénkben is! Ha igaz, hogy megszületett az Isten Szentje, ha igaz, hogy helyettünk halt meg a véres Golgotán, ha igaz, hogy a halála után dicsőségben feltámadt, ha igaz, hogy egy teljesen új, Istennel közös életet nyerhetünk Tőle – akkor nem maradhatunk ülve a padban, akkor nem alhatunk tovább az éjszakában, akkor semmi nem lehet fontosabb annál, hogy hálásan fogadjuk el a legnagyobb karácsonyi ajándékot, hogy nekünk született a Megváltó. Értünk jött a világba, minket akar üdvözíteni.

A második párhuzam: Övéi nem fogadták be – írja Szent János evangélista. ... Mária és József pedig nem kaptak helyet a szálláson, – jegyzi meg szent Lukács. Ez bűn volt a betlehemiek részéről, bűn Mária, a gyermeket váró anya és József ellen, bűn a születendő gyermek ellen, de – és ez a megdöbbentő – Jézus nem azért jött, hogy őt oda fogadjuk be csupán, ahova be tudunk fogadni egy gyermeket váró édesanyát, egy házaspárt, hanem azért jött, hogy oda fogadjuk be, ahova senkit se tudunk beengedni, a „barlangistállóba”. Azt mondja Jung, ez a nagy pszichológus, hogy egy barlang van bennünk. És azt mondja Avilai Szent Teréz, hogy ott vadállatok vannak, ösztönök, meg minden. Ez Isten helye bennünk. Ha oda befogadjuk, akkor minden megszelídül.
Mennyire örül Jézus, hogy Zakeus befogadja őt házába. Feloldozza ezt a bűnös vámost és kijelenti, hogy „ma üdvössége lett e háznak”. Nem a falaknak, hanem Zakeus szívének. Jézus istenségét bizonyítja, hogy ő meg is valósította annak lehetőségét, hogy énünk barlangjában megszülethessék. Köztünk maradt az Oltáriszentségben, és ide lép be minden szentáldozással. Ez az egyetemes igénye, hogy ő oda akar belépni, ahova senki emberfia be nem léphet, ahol minden ember egyedül van. Ettől nagyobbat, szebbet, örökkévalóbbat senkitől nem kaphatok!
Az első karácsony után el kell érkeznie a második karácsonynak is, testvérek: annak a karácsonynak, amikor már nem egy betlehemi jászolban, hanem a mi szívünkben születhet meg, és a mi szívünkben nő fel Úrrá és Királlyá. Akkor nemcsak a karácsonyunk, hanem az egész életünk más lesz. Az ilyen emberek közelében jó lenni, mert ott békességet, szeretetet, örömet találni. Bár ilyenekké válhatnánk, bárcsak ilyenekké tehetne bennünket ez a karácsony, és ennek a karácsonynak legnagyobb ajándéka, az Úr Jézus Krisztus!

Megköszönöm paptestvéreim és szerzeteseink áldozatos szolgálatát. Köszönöm szeretett egyházmegyénk híveinek és minden jótevőjének anyagi támogatását, amellyel idén is lehetővé tették intézményeink zavartalan működését. Köszönöm alkalmazottjaink, önkénteseink és egyháztanácsosaink becsületes és szorgalmas munkáját, amit szerte az egyházmegye plébániáin és intézményeiben végeztek. Isten fizesse meg százszorosan!

Kedves Testvéreim! Olyan szép látni, hogy karácsonykor megtelik a templom. Bizonyára mindenki azért jön el, mert igaznak tartja a karácsony üzenetét, valóságnak Isten Fiának megtestesülését, Jézus megváltó halálát és feltámadását. Azért jövünk el ma a karácsonyi szentmisére, mert hisszük, hogy mindez igaz. De valamit nem értek. Ha most itt vagytok, akkor miért nem vagytok itt minden vasárnap? Gondolom a Jóisten sem érti, és egyszer majd meg fogja kérdezni tőletek.
A megváltás páratlan ajándéka mindannyiunké: nyissuk meg az utat szívünk barlangja felé, és legyünk a remény hordozói a Szentévben, melynek ünnepélyes megnyitójára mindenkit szeretettel hívok és várok most vasárnap, Szent Család ünnepén de. 11 órai kezdettel a szatmárnémeti Megmaradás Házának udvarába, ahonnan a Szentatya szándéka szerint körmenetben zarándokolva lépünk be a székesegyházba, az egyházmegye összes templomának anyatemplomába!    

Főpásztori áldásomat küldve kívánok mindenkinek reményteljes, örömteli és boldog karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, békés új esztendőt!

Szatmárnémeti, 2024 Karácsonyán,

† Jenő,
püspök

P 801 / 2024.

A szentévi búcsú feltételei

Amint fentebb jeleztem a jubileumi szentévet egyházmegyénkben 2024. december 29-én nyitom meg. Egyházmegyénkben a szentév 2025. december 28-án ér véget.
A 2025-ös jubileumi év során minden korábbi búcsúlehetőség érvényben marad. A teljes búcsú a bűnök teljes elengedését jelenti, amelyet a hívő felajánlhat önmaga vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára. Elnyeréséhez őszinte bűnbánatot kell tartania, szentgyónáshoz és szentáldozáshoz kell járulnia, el kell imádkoznia a Miatyánkot és a Hitvallást a pápa szándékára, továbbá egy imát a Szűzanyához. Emellett teljesítenie kell az alább felsorolt feltételek egyikét:

1. Kijelölt templomok meglátogatása, amelyek egyházmegyénkben a következők: a szatmári székesegyház, a nagykárolyi Kalazanci Szent József-templom, a nagybányai Szentháromság-templom és a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-templom. Búcsút nyer, aki itt szentmisén, szentségimádáson, szentségek kiszolgáltatásán, zsolozsmán, rózsafüzéren vagy keresztúton vesz részt. E templomok egyéni vagy csoportos látogatása során is búcsú nyerhető, amennyiben a hívő megfelelő időt szán Eucharisztikus imádásra és elmélkedésre.

2. Népmissziók, lelkigyakorlatok, a II. Vatikáni Zsinat vagy a Katolikus Egyház Katekizmusa tanításain alapuló képzéseken való részvétel.

3. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása, mint a betegek, fogvatartottak, idősek látogatása. Búcsú nyerhető a rászorulók javára való adakozással, a szegények támogatásával, adományozással, közösségi önkéntességgel, böjttel vagy önmegtagadással.

4. Akadályoztatottak számára: aki nem tud személyesen részt venni a fenti cselekedetek egyikében, de lélekben kapcsolódik az ünnepléshez (pl. média közvetítésével) különösen, amikor a pápa vagy az egyházmegye püspökének szavai a médián keresztül elhangzanak.

Általános szabály, hogy egy nap csak egy teljes búcsú nyerhető el. A szentévben azonban, aki irgalmassági cselekedetet végez a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és ugyanazon a napon másodszor is áldozik, újabb búcsút nyerhet, amelyet kizárólag az elhunytakért ajánlhat fel.

Arra buzdítom Paptestvéreimet, hogy önzetlenül és nagy odaadással biztosítsák a hívek számára a szentségi gyónás lehetőségét, hogy élni tudjanak ezzel a különleges kegyelmi időszakkal.

P 802 / 2024.

A jubileumi év imája

Mellékelem a Főtisztelendő Paptestvéreknek a jubileumi év hivatalos imáját, azzal a kéréssel, hogy terjesszék híveik között. Kérem továbbá, hogy az év során többször is hívják fel híveik figyelmét a búcsú elnyerésének lehetőségére, és buzdítsák őket annak elnyerésére.

P 803 / 2024.

Plébániai leltárak aktualizálása

Minden év végén szükséges a plébániai leltár hivatalos aktualizálása. Ennek során az év folyamán beszerzett új leltári tárgyakat fel kell venni a leltárba, míg a használhatatlan vagy selejtezésre ítélt tárgyakat hivatalos jegyzőkönyvvel törölni kell.
Kérem a Főtisztelendő Paptestvéreket, hogy frissítsék a leltárjegyzéket, és az egyháztanács vezetőjének aláírásával hitelesítve juttassák el ennek egy példányát a Püspökségre.

P 804 / 2024.

Fakultások meghosszabbítása

Jelen rendelkezésemmel engedélyt adok az egyházmegyében lelkipásztori szolgálatot végző Paptestvéreknek, hogy a 2025-ös év során asszisztáljanak a vegyes vallású házasságoknál, amennyiben a Codex Iuris Canonici (CIC) 1124–1129. kánonjaiban meghatározott feltételek teljesülnek.
Kérem, hogy minden ilyen házasságkötés esetén készítsék el a szükséges dokumentumokat, és azokat a plébánia irattárában helyezzék el.
A valláskülönbségből fakadó házassági akadály (katolikus és meg nem keresztelt jegyes esetén) feloldása továbbra is kizárólag a Püspöki Hivataltól írásban kérhető. A felmentés iránti kérelemhez mellékelni kell az egyházi törvénykönyv (1086. kánon) által előírt feltételek teljesítését igazoló jegyzőkönyvet. Felmentés hiányában az ilyen házasságkötés érvénytelen.

P 805 / 2024.

Munkaszünet az Egyházmegyei Hivatalban

Értesítem a Paptestvéreket, hogy az Egyházmegyei Hivatal f.é. december 23-tól - 2025. január 8-ig szünetet tart. A hivatalos ünnepeken és munkaszüneti napokon kívüli időt, évi szabadságukból veszik ki alkalmazottjaink.

P 806 / 2024.

Éves statisztika leadása

Tisztelettel emlékeztetem Paptestvéreimet, hogy a 2024-es évre vonatkozó statisztikai adatokat legkésőbb 2025. január 20-ig juttassák el a Püspökségre. Kérem, hogy a beküldési határidőt pontosan tartsák be, mivel a Szentszék felé időben kell jelenteni az Egyházmegye egészére vonatkozó adatokat.
Megértésüket és pontos munkájukat őszintén köszönöm!

P 807 / 2024.

Anyakönyvek és Historia Domus beküldése

Szeretettel kérem a Paptestvéreket, hogy a 2024-es anyakönyvek és a Historia Domus másolatát legkésőbb 2025. február 24-ig juttassák el a Püspökségre.

P 808 / 2024.

Bérmálások időpontjai 2025-ben

Szatmárnémeti, 2024. december 16.

† Jenő,
püspök