Anya és tanítvány

Minden évben a helyi és elvándorolt túrterebesiek gyűjtőpontja a Nagyboldogasszony-napi búcsú, amikor falubeli és zarándok hívek együtt ünneplik Szűz Mária mennybevételét. A település római katolikus templomának búcsúmiséjét idén is, hagyományszerűen a főbejárat előtt felállított szabadtéri oltárnál mutatták be, tizenegy órától.

A főcelebráns Schönberger Jenő püspök, bevezető gondolataiban, a Boldogságos Szűzanyára, mint mindenkit hívó és fogadó édesanyára mutatott: "Akinek van édesanyja, tudja, amíg ő él, mindig maga köré gyűjti gyermekeit. Amikor már földi édesanyánkat elveszítjük, sok minden megváltozik. Még marad a testvéri kapcsolat, de az tudjuk, egészen más... Túrterebesen a Nagyboldogasszony, a mi égi édesanyánk gyűjt össze mindig, augusztus 15-én bennünket, az ő gyermekeit. Ő mindig itt van, mindenkihez közel van és haza várja azokat, akik messzire mentek. Most is ő gyűjtött egybe minket, hozzá imádkozunk és kérjük az ő közbenjárását azokért, akik már elmentek, hogy adjon nekik a jó Isten boldog mennyországot. Ma, ezen a napon távozott el Ft. Láng Pál plébános atya, aki valamikor itt káplán volt - az idősebbek talán még emlékeznek rá -, aztán több helyen szolgált, székesegyházi plébánosként ment nyugdíjba, ma pedig már a Boldogságos Szűzanyával együtt ünnepel. Imádkozzunk érte és azokért a testvérekért, akik már kint, a temetőben pihennek. De imádkozzunk azokért is, akik nem tudtak hazajönni, mert az élet elszólította őket a szülőfaluból."

Az ünnepi alkalom szónoka Pantea Tibor OFM kolozsvári ferences házfőnök, homíliájában a Szűzanya, életében betöltött kettős szerepét tárta fel: "Az Úr Jézus arra hív, hogy szeressünk úgy, ahogyan ő szeret. És a hívő ember már egészen korán ráébredt arra, hogy a Szűzanya válaszolt a jézusi hívásra. Ő anya és tanítvány egyben. Az Úr Jézus édesanyja, hiszen ő szülte erre a világra, ő tanította meg járni, beszélni, finomakat főzött neki... De Mária rendelkezik a tanítvány jellemzőivel is: figyel Istenre, meghallgatja Istennek a szavát és tettekre váltja azt. Az ő tapintatos figyelmének a gyümölcse már az, hogy Gábor főangyal eljött hozzá és tudtul adta neki Isten szavát, akaratát. Aki nem figyel Istenre, hanem mindig csak mond, mond - akár embertársainak, akár Istennek -, annak a lelke és a szíve üres. Ezért annyira nyugtalan sok ember. Szoktatok-e figyelni Isten szavára? Ha nem figyelünk rá, üresek maradunk, hiszen csak Isten tud minket maradéktalanul betölteni. Ugye emlékszünk, a Szűzanya azt mondja, legyen nekem a te igéd szerint. És aki ennyire figyel Isten szavára, észreveszi, hogy nincs jobb az ő tervénél, bele lehet abba szeretni, boldogan meg lehet azt cselekedni - csak az ő útján érdemes járni. Akkor repes a szívünk igazán az örömtől, amikor figyelünk, meghallgatjuk Isten szavát és megtesszük azt, amire hív. Ő mindig a jóra vonz minket, és bármilyen apróság is az, kisimul tőle még a lelkünk is. Nagyboldogasszony közbenjárására adja meg nekünk az ő Szent Fia, hogy tudjunk mindig rá figyelni, tudjuk őt meghallgatni, és félelem nélkül, vágyakozva, nagy örömmel tudjuk megtenni az ő akaratát. Hiszen akkor úgy fogunk szeretni, ahogyan ő, és ahogyan a Szűzanya."

A búcsúmisét, az udvaron összegyűlt jelentős számú tömeg egyként követte, az ünnep hangulata a záró áldást és -himnuszokat követően is megmaradt, amikor a szentmise után a közeli és távoli ismerősök egymásra találtak, és a fák árnyékában még elidőztek: bemutatva a távolabbra szakadottaknak gyermekeiket, örömeiket, életüket.