Boldog Scheffler János síremléke
2011. június 24-én pénteken este hét órától került sor arra a szentmisére, melynek keretén belül Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök megáldotta Scheffler János új sírhelyét és az elkészült emlékszobáját. "A vértanú püspök földi maradványait ugyanis a boldoggá avatásra készülve, június 17-én felhozták a Székesegyház kriptájából és a jobb mellékoltár melletti új síremlékbe helyezték." Olvasson többet az eseményről!
Boldog Scheffler János emlékszoba
-Vonzó és különleges feladat -
Mi az erkölcsi érték a mai ember számára, hol és miben érzékeli a természetfölötti világot? Foglalkoztatják-e egyáltalán ezek a kérdések? Mi is az életszentség? Kézzelfoghatóvá válhat-e ez a fogalom? - Kérdések sora, amelyekkel foglalkoznom kellett a Boldog Scheffler János püspök emlékszobája megtervezésekor. Ahogyan a remekműveket is mindig igazolta a történelem és az idő, ez történik majd az erkölcsi értékek megfogalmazásával és fennmaradásukkal is. Ezt példázza Scheffler János püspök élete is, ugyanis ő az igazi erkölcsi értékek egyre éleződő világában, Isten aktív jelenlétére és a transzcendens valóságra alapozva, hiteles keresztényként, mint pap és püspök, elkerülve minden fényűzést, műveltségét és képességeit arra használta fel, hogy „a sokáig épülő és magasra emelkedő stílusus dóm" mintájára törekedjék az életszentségre. Az emlékszoba kialakítását izgalmas és vonzó feladatnak tekintettem. A Székesegyház jobb oldalán levő, az első látásra jelentéktelen, szűk és sötét folyosónak mutatkozó raktárhelység lehangoló látvány volt. Ebből emlékszobát? Hogyan? Aztán hirtelen - egy pillanat megvilágosodása - átsuhant bennem a gondolat: a szűk és keskeny folyosó, végén egyetlen vasrácsos ablakkal, a sarokrész elkopott falával, mind a börtön hangulatát hordozza magában, alkalmas tehát Scheffler János püspök élete üzenetének tömör szemléltetésére. A padló régi deszkája, a kopott kövek, a falak egyszerűsége - mind a régi időkre utalnak. A Boldog életének áttanulmányozása, a papoknak írt lelkigyakorlatos könyve elém tárta személyiségét, melynek hatása alatt munkálkodhattam azon, hogy lelkiségét és szellemiségét a mai kor türelmetlen és rohanó embere számára röviden és kevés eszközzel bemutassam. Az emlékszobában elkészített kiállítás alapgondolata: a keresztény szemléletben megélt valóság és ennek kivetítése a természetfölöttiben, szemléltetve a két pólust: a konkrétumot („egy volt közülünk", „itt élt közöttünk") és a mennyei dicsőséget, melynek ábrázolási lehetősége korlátozott számunkra, s mint elképzelés a liturgikus tárgyakban tükröződik. Kevés dokumentum és tárgy maradt meg az egyház tulajdonában, ezeket felhasználtuk: az előző tárgyi kiállítás anyagának egy részét (Puskás Éva gyűjtötte össze a kegytárgy múzeumból), másrészt személyes ruháit és tárgyait, melyekkel bevonult a börtönbe. (Halála után hazaküldték hozzátartozóinak, a szatmári irgalmas nővérek, az utóbbi évtizedekben Szimplicia nővér, titokban őrizték.). Ezek képezik a kiállítás csúcspontját. A látogató ráhangolódása céljából az emlékszoba előcsarnokában két plakátot helyeztünk el és a püspök személyes kápáját. Az emlékszoba hooszanti termében a falakon levő poszterek szemléltetik János püspök életének főbb állomásait, s lelkiségét, ahogyan ezeket megélte. Az idézeteket dokumentumokból s főleg lelkigyakorlatos könyvéből választottam. A fényképes dokumentációt és az idézeteket műszaki-szerkesztés segítségével úgy alakítottuk, hogy hangulatuk, színviláguk utaljon a korszak hangulatára. A színek kiválasztása,fokozatos átmenete ráhangol a szerény körülményekben megélt gyermekkorra, a diák és a kispap éveire, a lelkipásztorra és a tanárra, a püspökre, végül a mártiriumhoz vezető fogságára és bebörtönzésére. Ezt a mozzanatot a rács szimbolizálja, melyhez szelíden fonódnak a lehelletnyi finom virágok, utalva a lelkiség megszelidítő erejére, a drámát pedig az odaláncolt pásztorbot jelzi. A halál pillanatát metafora segítségével jelképeztem. A színvilág ekkor átváltozik és melegen tükrözi a mennyei dicsőséget. A szellemi örökségéből megemlítettem a szentmise lényegére vonatkozó, a második vatikáni zsinat szellemiségét megelőlegező gondolatokat. A sarokrészben kiképzett rész a börtön hangulatát tükrözi, a személyes ruhák és tárgyak hordereje sokatmondó, nem szorul magyarázatra. Másolatban vagy eredetiben elhelyezett dokumentumok a vitrinben, az abban az időszakban vallási szertartásokon használt tárgyak - miseruha, püspöki pásztorbot, Szent Kereszt ereklye, rózsafűzér, pileolus, püspöksüveg. liturgikus kesztyű, mellkereszt - a lehetőségek szerint használatuk sorrendjét követik. Az emlékszoba kialakításának közös erőfeszítésében részt vett személyek és cégek neve a szórólapokon olvasható. Tettük mindezt annak a reményében, hogy megérintjük az emlékszobát látogatók lelkét, s hogy látogatásukat „rövid lelkigyakorlatként" hasznosíthatják.
Sabău - Trifu Cristina.
képzőművész
Képek:
