November 16-án, szombaton de. 11:30 órai kezdettel a szatmárnémeti Kálvária templomban Nm. és Ft. Schönberger Jenő szatmári püspök diakónussá szenteli a Piatra-Neamțban születt Dr. Boroș Marius-Cristiant. Ez alkalomból beszélgettünk vele.
Kérem, mutatkozzon be röviden: hol született, hol végezte tanulmányait, és mit mondhat el magáról és családjáról?
A nevem Boroș Marius-Cristian, Piatra-Neamțban születtem, a Neamț megyei Bârgăoani községből származó római katolikus csángó családból. Az általános és az alsó tagozatos tanulmányaimat Piatra-Neamțban végeztem, középiskolába a bákói „Szent József” Római Katolikus Teológiai Líceumba jártam. Érettségi után öt éven át az Jézus Társasága Rendben (jezsuiták) voltam. 2003-ban kezdtem meg tanulmányaimat az olaszországi Genovában, a „N. Paganini” Állami Zenekonzervatóriumban.
2004 és 2008 között a kolozsvári „Gheorghe Dima” Zeneakadémián szereztem alapfokú diplomát. 2008 és 2010 között ugyanitt szereztem mesterdiplomát zenéből. 2012 és 2016 között elvégeztem a teológiai tanulmányaimat a Babeș-Bolyai Egyetemen, 2018-ban pedig diplomát szereztem. 2014 és 2019 között doktoráltam, és megszereztem a művészetek doktora címet a Jászvásári „George Enescu” Nemzeti Művészeti Egyetemen.
Mi vezette a diakónusi hivatáshoz? Milyen szerepet játszott családja, különösen a felesége e hivatás felismerésében?
Az egyik legmagasabb ideálom Jézus követése volt. Úgy érzem, életem során mindig a diakonátus felé irányultam. Az utóbbi években egyre erősebben éreztem az egyházban való szolgálatra a meghívást, amelynek beteljesedését reménnyel és alázattal várom.
A családom teljes mértékben támogatott ebben a döntésben, mivel a feleségem, Beáta, hívő és gyakorló katolikus, aki megérti, mit jelent Isten különleges hívása. Készen áll arra, hogy mellettem osztozzon a diakónusi szolgálat küldetésében. Két lányunk, Bettina és Laura, akik ebben az évben részesültek a bérmálás szentségében, úgy nevelkednek és fejlődnek, hogy látják szüleik példáját.
Ön tanár is. Hogyan befolyásolja tanári hivatása a diakónusi hivatását, és fordítva? Hogyan gazdagítják egymást ezek a szolgálatok?
Tanárként a tanítványaimat énekre és klasszikus énekre oktatom, igyekszem felkészíteni őket arra, hogy a világ legnagyobb színpadain szerepelhessenek. Nagy örömömre sok szép eredményt értem el: nemcsak hogy évek óta kiemelkedő eredményeket érünk el az iskolai versenyeken, de több tanítványom is fellép hazai és külföldi operaszínpadokon. A diakónusszentelési szentmisén két tanítványomat is várom, hogy énekeljenek.
Diakónusként Isten Igéjét fogom hirdetni a szentségi rend által kapott tekintéllyel, és minden képességemmel azon leszek, hogy a híveket a valódi lelki életre bátorítsam, hűségesen követve Jézus tanítását, és tiszteletteljes engedelmességgel mindenkori püspököm és plébánosom iránt.
Egy diakónus, aki tanári hivatást tölt be nem lehet olyan, mint egy hétköznapi tanár: célja mindig magasabb szintű lesz a tanításban és a nevelésben. Nemcsak azt akarja, hogy tanítványai tudjanak, hanem azt is, hogy elérjék az üdvösséget.
Hogyan segíti a tanári tapasztalat, különösen a fiatalokkal való munka, a diakónusi hivatásra való felkészülésében?
A tanári tapasztalatom minden alkalommal segít, amikor a fiatalokkal való találkozások során nevelő szerepben lépek fel. Sok éven át vezettem a Kálvária Plébánia ifjúsági kórusát, és velük együtt sikeresen tettük élőbbé a szentmiséket.
Ez reményt ad nekem arra, hogy diakónusként össze tudom majd gyűjteni őket különféle tevékenységekben, azzal a céllal, hogy dicsőítsük Istent, és valódi bölcsességre tegyünk szert.
Milyen különleges feladatai lesznek diakónusként saját plébániáján? Hogyan képzeli el tevékenységét a diakónusi szolgálatban?
Legfőbb feladatom a plébános mellett a liturgikus szolgálat a Kálvária plébánián és a hozzá tartozó két filiában, Szinfalun és Alsóhomoródon. Emellett az ifjúsági kórusért is felelős leszek.
A diakónusi szolgálat mindenki számára más és más, attól függően, hogy kinek milyen tehetsége és képességei vannak. Én igyekszem hallgatni Isten szavára, és érzékennyé válni arra, amit ő a liturgia, a szeretetszolgálat és a misszió során kér tőlem.
Véleménye szerint hogyan és milyen módon kellene egy megszentelt személynek Krisztust képviselnie az emberek között?
Egy megszentelt életet élő személy arra hivatott, hogy minél inkább hasonlóvá váljon a Megváltóhoz, az imádságban és a mások lelki igényeinek való nyitottságban. Ugyanakkor törekszik arra, hogy bölcsességben és kegyelemben növekedjen, hogy így nyomatékos tanúságot tegyen saját életével Krisztusról.
