2024. július 6-án de. 11 órai kezdettel a szatmárnémeti Székesegyházban Nm. és Ft. Schönberger Jenő szatmári püspök pappá szentelte a Dominikai Köztársaság fővárosában, Santo Domingoban született Rojas Suero Rodorick és a brazíliai São José dos Pinhais-ban született Claudino José Cleiton diakónusokat, valamint diakónussá szentelte a kolumbiai Caliban született Alcalde Orozco Miguel Angel kispapot.
Szentelésüket követően, az újmisés papok megtartják primíciájukat: Claudino José Cleiton vasárnap reggel 9 órakor a Székesegyházban, Rojas Suero Rodorick szintén vasárnap délelőtt 12 órakor a Hildegarda templomban. Szeretettel várják a híveket az újmisére.
A szentmise bevezetőjében a Főpásztor üdvözölte a szentelésre Brazíliából, a Dominikai Köztársaságból és Kolumbiából érkezett vendégeket. Köszönetét fejezte ki a szülők iránt, amiért felnevelték, elengedték és imádságaikkal kísérték fiaikat. Arra kérte őket, hogy továbbra is imádkozzanak értük, hogy mindvégig hűségesek maradhassanak. Üdvözölte „szentelendő testvéreit”, Cleitont, Rodorikot és Miguel Angelt, akik bátran elhagyva otthonukat az őket meghívó Krisztusra figyeltek, és készen állnak a szatmári egyházmegye szolgálatára. Igazi, bátor emberek, mert nem riadtak vissza sem a nyelvi nehézségektől, sem a fizikai távolságtól.
A püspök úr a szentbeszédben hangsúlyozta, hogy minden keresztény, különösen a papok, arra hivatottak, hogy szentek legyenek, és másokat is megszenteljenek. A papoknak különleges szerepük van ebben, mert ők nemcsak saját szentségükért felelősek, hanem a hívek megszenteléséért is. A mai világban, amely sok fájdalommal és nyugtalansággal küzd, különösen nagy szükség van Isten jelenlétére és az Egyház hiteles tanúságtételére. Ehhez az Egyháznak szentekre van szüksége, akik szoros kapcsolatban vannak Krisztussal és hűségesen tanúskodnak Isten szeretetéről.
A szentmise első olvasmányában Ámosz próféta a nép bűneit és a felületes vallásgyakorlatot ostorozta, de ugyanakkor a messiási idők eljövetelét is hirdette. A papoknak most Krisztust kell hirdetniük, aki beteljesítette ezeket a jövendöléseket. A Szentlélek, akit a szentelendők a keresztség és a bérmálás szentségében megkaptak, segíti őket ebben a feladatban, és a papszentelés által hatalmat kapnak az igehirdetésre, a bűnök megbocsátására és Krisztus keresztáldozatának megjelenítésére.
A főpásztor továbbá kiemelte, hogy papok szolgálata nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent, amelyet az öröm és lelki béke kell áthasson. A papszentelés által a szentelendők a presbitérium tagjaivá válnak, és befogadásra kerülnek a papi közösségbe. Borromeo Szent Károly tanítását idézve, a papoknak figyelniük kell saját lelkük gondozására is, hogy ne merüljenek ki a lelkipásztori munkában. A neokatekumenális út lelkisége – melyhez mindhárom felszentelt tartozik – ebben nagy segítséget nyújt.
A püspök úr örömét fejezte ki, hogy a felszenteltek az egyházmegye papi testületének tagjai lettek. A kézrátétel ősi gesztusával ezt fejezik ki a szentelésen jelen lévő papok.
A szentbeszéd végén a főpásztor azért imádkozott, hogy Isten kegyelme és a Szentlélek ajándékai gazdagítsák a papok szolgálatát és segítsék őket szent életet élni. Imáját azzal a kéréssel zárta, hogy a papok tisztaságban, szeretetben és szolgálatban dicsőítsék Istent, békében éljenek híveikkel és egymással, és földi életük végén elnyerjék az örök élet jutalmát.
A szentelendők engedelmességi ígéretet tettek, egyenként a püspök elé járultak, letérdeltek, és kezüket a püspök kezébe tették. A Mindenszentek litániájának elimádkozása után a püspök szerpappá szentelte Alcalde Orozco Miguel Ángel-t. A felszentelt diakónus magára öltötte a szerpapi módon viselt stólát és dalmatikát, majd a főpásztortól átvette az evangéliumos könyvet, amely kifejezi, hogy a szentelésben hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére.
A diakónusszentelést követte a papszentelés. A püspök a szentelendők fejére tette kezét, jelezve a papi hatalom átadását. A püspököt követve a jelenlévő papság is ezt tette. Ezután Claudino José Cleiton és Rojas Suero Rodorick beöltöztek miseruhába, a püspök pedig krizmával megkente a felszenteltek kezét. Így valósult meg az Írás szava: „Az Úr lelke rajtam; Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.” (Lk 4,18-19)
Végül a püspök és a papság békecsókkal köszöntötte az újonnan felszentelteket. A csók Krisztus barátságának jele, aki azt mondta: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, hanem barátaimnak mondalak titeket.” (Jn 15,15)
A szentmise végén Schönberger Jenő püspök hálát adott a jó Istennek és néhai Láng Pál atyának, aki immár a mennyből imádkozik a kispapokért és a szatmári Redemtoris Mater szemináriumért, hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg a mostani pap- és diakónusszentelés. Háláját fejezte ki továbbá Istennek a három felszentelt fiatalemberért, akik készek életüket Jézus Krisztus és az Egyház szolgálatára szentelni. Bátorította őket, hogy továbbra is figyeljenek Krisztusra, aki meghívta őket, mert Ő mindvégig hűséges.
A püspök úr köszönetét fejezte ki a szülőknek is minden imádságukért és áldozatukért, amelyekkel fiukat támogatták és elengedték a missziós szolgálatra. Hálával fordult a katekétákhoz és a neokatekumenális közösségekhez és családokhoz, akik áldozataikkal és imáikkal segítették a szentelendőket az oltárhoz. Köszönetet mondott továbbá a Redemtoris Mater Szeminárium rektorának, elöljáróinak, a Lugano-i egyetem rektorának és tanárainak, valamint a plébános atyáknak és mindazoknak, akik támogatták a felszentelendőket. Végezetül arra kérte a jelenlévőket, hogy továbbra is imádkozzanak értük, valamint az egyházmegye főpásztoráért és papi- és szerzetesi hivatásokért.
A püspök nevében az újonnan felszenteltek spanyolul és portugálul megköszönték családjuknak a szenteléshez vezető úton nyújtott támogatást. Ezután a püspök köszönetet mondott ezen a két nyelven: „muchas gracias” és „obrigado".
A szentelésen készült fényképek itt tekinthetők meg.
