Mindenki számára fontos, hogy alázatos szeretettel közeledjenek hozzájuk embertársaik, a betegeknek pedig különösen az - mondta Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens az önkéntes beteglátogatók májusi találkozóján.
Az egyházmegyei kórházpasztorációs iroda minden hónapban egybehívja az önkéntes beteglátogatói kör tagjait, hogy ismételten megvizsgálják hivatásukat, lelkesítsék és tanácsokkal lássák el egymást. Májusi találkozójukat 27-én, szombaton tartották, amikor az "utakra" figyeltek közösen. Ezek igazából életutak, hivatás-utak, amelyekre készülni érdemes, megismerni, ha rajta lépünk, meglátni a célt és azokat a társakat, akikkel együtt haladunk.
Miként tudjuk embertársainkat úgy kísérni, hogy igazán meghallgatjuk őket, együtt haladunk velük? - tette fel a kérdést előadásában Gáspár Annamária kórházpsztorációs referens. "Számomra, a betegek látogatásában a legfontosabb az, hogy a megpróbáltatásában lévő embertársamat úgy segítsem válaszai megtalálásában, hogy Isten szerető jelenlétét közvetítsem számára. A keresztény beteglátogatás célja, hogy Isten vigasztaló jelenléte, szeretete villanjon fel a betegágy mellett, a betegségben lévő számára. Jelen lenni a beteg mellett, együtt menni vele azt jelenti, hogy mindent hátrahagyok, kicsit 'meghalok saját magam számára' amíg a beteg, illetve hozzátartozói felé fordulok, és testben, lélekben csak ráfigyelek."
Mindenki számára fontos, hogy alázatos szeretettel közeledjenek hozzájuk embertársaik, a betegeknek pedig különösen az - emelte ki Gáspár Annamária. "Ők gyakrabban igénylik azt, hogy valaki meghallgassa őket. A betegágy mellett előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk, miközben megpróbálunk segíteni, esetleg megoldást találni a beteg problémájára. Pedig többnyire, a betegnek 'csak' rá figyelő beszélgetőpartnerre van szüksége. Olykor a csend, az aktív hallgatás elegendő. Időt adni a betegnek, hogy ki tudja mondani, ami benne van, és nem azonnal elkezdeni diagnosztizálni, tanácsot osztogatni, ne adj Isten kritizálni..."
Az önkéntes beteglátogatók e havi találkozóján sem maradtak el a nevek megemlítése nélküli esetmegbeszélések, az ima és a felüdítő elmélkedés.
