A vasárnapi szentmisék végén is elvégezték a Szent Balázs püspökhöz köthető torokáldást a katolikus templomokban.
A balázsáldás, vagy balázsolás a katolikus egyház egyik áldása, melyet február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon végeznek Szent Balázs püspök és vértanú emlékére. A Diocletianus és Licinius római császárok idején élt szent, a legenda szerint több gyógyítást is véghez vitt. Egy alkalommal egy halszálka miatt fulladozó gyerek álla alá tartott két, kereszt alakba tett, égő gyertyát és imádkozott fölötte, mire az meggyógyult. A XII. században tűntek föl a torokbaj ellen védő, áldó könyörgések. Nyugaton is elterjedt a tisztelete, majd a XIII. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát gyújtottak Szent Balázs tiszteletére.
Ma is él a balázsáldás szokása. A pap a szentmisék végén két, keresztalakba illesztett - korábban X, ma Y alakú, vagy összecsavart - gyertyát tart a hívek álla alá, miközben Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárását kéri a torokbaj és minden egyéb baj ellen. A Szatmári Egyházmegyében is él a hagyomány, a Székesegyházban február 5-én, vasárnap is megáldották a híveket, akik a szentmisék végén járultak sorban a gyertyát tartó paphoz.
