Máramarosszigeten és Kökényesden ünnepelik hamarosan templomuk búcsúját.
Borromeo Szent Károly ünnepe lesz november 4-én. A szent 1538-ban született, a milánói hercegséghez tartozó, lombardiai Arona grófjának fiaként. Anyját már csecsemőkorában elveszítette, mostohaanyja klerikusnak adta az ifjú Károlyt, aki már 11 évesen reverendát öltött. A római bencés kolostor kommendátor apátjaként a hozzávetőleg évi kétezer aranyra rúgó bevételt Károly nem adta át családjának, hanem szétosztotta a szegények között. Tanulmányai befejezését követően nem sokkal, nagybátyját pápává választották, aki őt Rómába hívta, bíboros államtitkárává és a milánói érsekség adminisztrátorává tette Károlyt.
1563-ban pappá és püspökké szentelték. Sokat tett a tridenti zsinat szerencsés befejezéséért, és miután a zsinat véget ért, 1565-ben megkapta a milánói érsekséget, hogy ott végrehajtassa a határozatokat.
Az 1567. évi pestisjárvány idején, amikor a város valamennyi vezetője elmenekült Milánóból, a helyén maradt, és ápolta a betegeket. Részben a saját javaival, részben a gazdagok adományaival segített: ruhát, élelmiszert, gyógyszert osztott az embereknek. Menhelyeket állíttatott fel, a betegeket ideiglenes kórházakba gyűjtötte össze. A járvány tetőpontján zárlatot kellett elrendelni mindazoknak, akik saját házukban maradtak. Ezeknek – főleg a betegeknek és a haldoklóknak – az érsek ambuláns szolgálatot szervezett. Helytállása miatt az 1567-es járványt később „Szent Károly pestisének” nevezték el.
A járvány idején megfogadta, hogy ha az Úr véget vet a szenvedésnek, hálából elzarándokol a franciaországi Chambery-be, ahol a híres leplet, az egyház egyik legnevezetesebb kegytárgyát őrizték. Az időtájt meglehetősen viszontagságos útnak számított az átkelés az Alpokon, ezért Emanuele Filberto herceg, aki meg akarta kímélni Károlyt az ezzel járó törődéstől, Torinóba vitette a leplet, amit azóta hívnak torinói lepelnek.
Minden vagyonát a szegényekre költötte, a templomokban, kolostorokban és a szerzetesrendekben elburjánzott visszaéléseket felszámolta. Ez a munka felőrölte életerejét, és amikor ezt még kemény böjttel és vezekléssel tetézte, teste megrendült. Negyvenhat évesen halt meg. V. Pál pápa 1610-ben avatta szentté. 1613 óta, ünnepét november 4-én tartják.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a máramarosszigeti templom titulusa Borromeo Szent Károly. Búcsúját az ünnep napján, szombaton délelőtt tizenegy órától tartják, Pék Sándor, nagyváradi esperes szentbeszédével.
A Borromeo Szent Károly templom (téli kép)
November 5-én Szent Imre herceg ünnepe lesz, aki I. István király és Gizella királyné fiaként született. Nevelésére különös gondot fordítottak. 1015-ben Imre herceg oktatását Gellért püspök vette át, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került, és a király mellette maradt, eredeti szándékától eltérően. Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. Tizenöt éves korától atyja, I. István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Feleséget kerestek számára, Imre azonban tudatosan elzárkózott az utódnemzéstől. Mint a 12. századi Imre-legenda írta hőséről: „Ő a testi nemzést, amely romlandó, a szüzesség lelki fogadalma mögé helyezte\…, és érintetlen hitvese szüzességét romlatlanul megőrizte.” Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett Imre tisztasági fogadalmat.
I. István a koronát át akarta adni Imrének, de őt vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, és 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vesztette életét. Itt épült fel a XI.-XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, szentté avatása után - VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepét november 5-én tartják.
A Szatmári Egyházmegyében a kökényesdi templomot szentelték Szent Imre tiszteletére. Búcsúját az ünnep napján, vasárnap, déli tizenkét órától tartják, Kühn Pál tiszteletbeli kanonok szónoklatával.
kökényesdi oltárkép
