Toth Borbála SchP nővér élménybeszámolóját olvashatják.
Beköszöntött a tavasz hosszas várakozás után a Tündérkertbe is. Már mindenki nagyon vágyott a szabadba, süssön a napfény, a szellő fonja a lányok haját és madarak árnyékával lehessen versenyt futni.
Így miután átcsutakolták a lovakat, pontosabban a drótszamarakat, megvizsgálták a patkók állapotát, helyére került a zabla, a nyereg, neki is vágott a fiatal ménessel a csapat, hogy Nagykároly még ismeretlen tájait felfedezze. Bár a kezdeti szakaszon még nem volt sok újdonság, de a nézőpont megemelkedett és a szemlélési sebesség gyorsabbra váltott. Olyan sok mindenre lehetett figyelni! Nem csupán az udvar megszokott köreit követték, ismert kanyarok és szokványos versenytársak szolgálva kevéske változatossággal.
A város központból nyugatra, bicikliúton haladtak a felfedezők. Minden új volt, az út, az irány, a távlatok. Bogárzümmögés közben kanyarok kígyóztak eléjük, a virágos kertekből pedig tulipánok és nárciszok integettek utánuk. Vidám beszélgetés közben hamar a város szélére jutottak, ahol jóleső pihenésből erőt merítve tértek haza mindnyájan.
A második próba már emberpróbálóbb volt. A fiatalabbak meghódították a kaplonyi játszóteret, a nagyobbak pedig Kaplonyon és Kálmándon keresztül kerekezve lettek a „Károly Körút avagy Károlyból Károlyba avagy a KKK“ kerékpáros körverseny elszánt versenyzői.
A jó kis városi bicikli út után autókkal osztozva kellett folytatni a tekerést, de a tavaszi vetés látványa, a virágzó útmenti fák illata és a simogató napsütés mindenért kárpótolt. A játszótéri vidám játék mindenki örömére szolgált. Valamennyi rendelkezésre álló próbatételnek megfeleltek a vállalkozó kedvűek. Csúszda, hinta repülni is megtanította a könnyű szívű társaság tagjait.
Ha nem az aszfalt szalagjának végét kutatta az ifjú társaság, akkor fúrt-faragott és barkácsolt némi játszanivalót, hogy vidámságért se kelljen a szomszédba menni. A szabadtéri játékok elkészítése nem kevesebb izgalmakat rejtett, mint maga a kipróbálásuk. A játékok között van olyan, amiben erősnek kell lenni, van olyan is, amiben inkább ügyesnek, jól kell célozni vagy egyensúlyozni. A gyakorlás a legjobb tanítómester, s ha az időjárás engedi, most már csak a gyakorlás, elmélyülés van hátra.
„Alkonyodik. Eszter fáradt.
Nem épít már hidat, házat,
gólyalábú antennákat,
garázst a kisautójának.
Leül a kis kerti padra,
lesi mikor nő meg nagyra
az ő kedves szilvafája,
tátikája, tulipánja.
És az esti mese után
lepihen a puha ágyba.
Jön érte egy repülőgép,
színaranyból van a szárnya.
Száll, száll vele, repül vele
Álomország szép földjére.
Ott várja már Álomország
száz daloló csepp tündére.
Telis-tele az Álomrét
lila, sárga, kék virággal.
Tarkabarka fejük fölött
szitakötők száza szárnyal.
És a kicsi szöszke Eszter
táncra kel egy nefelejccsel.“
(Osvát Erzsébet)
Tóth Borbála SchP
