A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egyháztanácsosai, hivatásuk határainak kiterjesztéséről hallottak idei találkozójukon.
Máriapócson tartották a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egyháztanácsosainak éves találkozóját január 17-e és 19-e között. A közel hatvan résztvevő az „Eucharisztia, életünk átalakítója” mottó alatt gyűlt össze, és a hároméves lelkipásztori terv utolsó évének tematikáját vizsgálta meg mélyrehatóbban.
Az egyháztanácsos a plébániaközösség kiválasztott tagja, a plébános tanácsadó testületének alkotója maga is a keresztény ember hivatását éli. Sőt, küldetéssel rendelkezik, mutatott rá szombati előadásában Tóth Attila Levente margittai plébános. Elmondta, a feladatok ismerete igen fontos, egyes szerzők a 21. század-eleji egyház legsúlyosabb gondjának tekintik az identitásválságot. A keresztény ember ugyanis elfelejtette ki ő és mi a feladata. „És többek között ezért nem járnak a fiatalok templomba, ezért nem kötnek szentségi házasságot... De ezek csupán tünetek, míg a probléma gyökere az, hogy elfelejtettük, hogy kik is vagyunk és mire szól a hivatásunk.”
Felolvasta Márk evangéliumából a jeruzsálemi bevonulás történetét (Mk 11,1-19), majd hozzátette: „Szeretném kiragadni a szövegből a küldetést, hogy minden nemzet számára az üdvösség eszközévé váljunk. Jézus azt tanítja, hogy mindenkit üdvösségre kell vezetni. Az egyháznak pedig az a feladata, hogy ebben segítsen. Vajon mi elfelejtettük, hogy nem maradhatunk meg csupán azon a területen, ahol mi élünk. Nekünk azokra is kell gondolnunk, akik nincsenek ott a templomban. A mi küldetésünk missziós küldetés, ki kell lépnünk a templomból. A legtöbb plébánia általában azok lelki szükségleteinek a kielégítésére törekszik, akik ott vannak a közösségben. De mi van azokkal, akik nincsenek ott? Arra vagyunk hivatottak, hogy tanítványokká váljunk és mindent ezen keresztül szemléljünk: az Egyház küldetését, tevékenységét. Előbb tehát mi magunk kell igazán Jézus tanítványaivá lennünk. Úgy hallgassuk az evangéliumot, hogy ne csak ismereteket tanuljunk meg, hanem hogy megszeressük Jézust. Egy élő kapcsolat legyen közöttünk, mert ő egy élő személy. Egy növekedési folyamatra vállalkozunk azzal, hogy tanítvánnyá akarjuk tenni magunkat és másokat. Tanítvánnyá tenni mindenkit – ez a missziós parancs központja. A tanítvány az, aki élethosszig tartó tanulásra kötelezi el magát – Jézustól, Jézusról, a mestertől és tanítótól akar tanulni.”
Szintén szombaton, Kujbus Márta felnőttpasztorációs referens mutatta be részleteiben a Hitmélyítő lelkigyakorlat idei évre vonatkozó témáit – betegek, gyászolók és idősek kísérése –, majd Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tett tanúságot, beszélt a betegek kíséréséről, a látogatások lényegéről. Meg is mozgatta az egyháztanácsosokat helyzetgyakorlattal, különböző mozgásos- és szemlélődő feladatokkal.
A résztvevők elmondták, közel érzik magukhoz a betegek, gyászolók, idősek gondjait, a találkozó pedig abban is segített, hogy másképp közeledjenek azokhoz, akik az egyházközösségben egyedül viselik a gondok terheit.
