A fiatalokat erősítették, lelkesítették a szeptember 9-én, Csomaközön rendezett egyházmegyei ifjúsági találkozón.
A gyerekek, fiatalok is rendelkeznek kétségekkel, félelmekkel, gondokkal. Ezekről azonban nem szívesen beszélnek, - különösen a kamasz korban lévők - elrejtik, magukba zárják megélt nehézségeiket. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági irodája ezért "Ne félj, csak menj" (1Kir 17,13) mottóval a félelmekre hegyezte ki az idei ifjúsági találkozó témáját, lehetőséget adva a kortársakkal való véleménycserére, tanácsra, a félelmek okainak felfedezésére, a feloldásuk lehetőségeinek és eszközeinek megismerésére. A találkozó hangulata ugyanakkor koránt sem volt deprimáló, egészét átjárta a felszabadult jókedv, az öröm. Hiszen a fiatalok szeretnek találkozni, együtt időt tölteni, beszélgetni, ismerkedni, s ha ezt szervezett formában, Isten dicsőítésében is tehetik, a siker biztosított.
Huszonnyolc plébániáról több, mint háromszáz fiatal gyűlt össze a sváb település kultúrotthonában szombaton reggel kilencre, és a hagyományoknak megfelelően a csoportok szimbólumainak, jellemzőinek bemutatásával kezdtek. Reményről, hitről, a közösséghez való tartozás vágyáról, kitartásról beszéltek rövid performanszaikban - ezzel is képet adva a ma ifjúságának életéről. A szervezők ezután a jövő évben, Szatmárnémetiben megrendezésre váró Országos Ifjúsági Találkozó lehetőségeit mutatták be, majd a résztvevők két nagy csoportra bomlottak: a 14-16 éveseknek György Imre, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia segédlelkésze, a 17-30 éveseknek pedig Hanuleac Tamás gyimesbükki segédlelkész tartott előadást a mottóhoz, témához kapcsolódva.
Mindketten a fiatalok félelmeit vizsgálták, majd mutattak a hitben való megnyugvás lehetőségeire. "Ne féljünk, menjünk bátran, mert ha Istenben bízunk, akkor minden félelmünket le tudjuk küzdeni" - mondta György Imre, majd beszélt a szorongásról, a reális- és irreális félelmekről, a "hasznos", vagyis a veszélyes cselekedetektől megóvó, és a rossz, vagyis a megkötő félelmekről. Mindegyiket példákkal szemléltette, hogy a gyerekek felismerjék, és tudják leküzdeni az őket megkötő érzéseket.
Hanuleac Tamás szintén a felismerés fontosságáról beszélt. "A félelmeinket leküzdhetjük, ha felismerjük ezek okát, eredetét, ha tudunk azért imádkozni, hogy le tudjuk ezeket győzni, hogy tudjunk föléjük szállni és elérni azt a végcélt, amit szeretnénk. A mai fiatalok számára az egyik félelem, hogy mit gondolnak róluk mások. De ha mindig ezt figyeljük, akkor kialakulhat bennünk egy úgynevezett megfelelési kényszer, ami meggátolja, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk. Azt a hivatást kövesd, amit Istentől kaptál. Ne félj, csak menj. Ezt akkor tudod megtenni, ha Isten ott van a döntéseidben, ha rá hagyatkozol" - tette hozzá a gyimesbükki segédlelkész.
Később, az alternatív foglalkozások idejében a gyerekek és fiatalok tovább beszélgethettek az előadó atyákkal, de Tallian Cristian gyermekpszichiáter főorvostól megismerhették a félelmek egyéb vetületeit is. Akik beszélgetni akartak, csoportokban társaik történeteit, véleményét hallgatták meg, egymásnak adtak tanácsokat, a könnyedebb kikapcsolódásra vágyók pedig métáztak, a fűben ülve énekeltek vagy csak hevertek, játszottak. Mások imatúrán-, kézműves foglalkozásokon vettek részt, társasoztak, filmet néztek, a Röpike Néptánccsoporttal táncoltak... Választani bőven lehetett programokból a délutáni blokkban.
Ahogy mindig, a kiscsoportos beszélgetések idén is különösen érdekesnek bizonyultak. Fiúk és lányok közös körben osztották meg a pályaválasztással, párválasztással, iskolai közösséggel kapcsolatos kétségeiket; a biztonsági zónából való kilépéssel, a saját egészségük- vagy épp szeretteik-, szüleik elvesztésével kapcsolatos félelmeiket. Egyetértettek ugyanakkor abban, hogy a jóért meg kell küzdeniük, és ha elég bátrak cselekedni - nem csupán sodródnak -, akkor saját maguk irányíthatják életüket.
A nap fő programpontja a Schönberger Jenő püspök főcelebrálásával és az egyházmegye papjaival közösen bemutatott szentmise volt. A főpásztor is kitért a szentmise elején a közelgő Országos Ifjúsági Találkozóra, kérve a fiatalok aktív részvételét a szervezésben, lebonyolításban is. Kérte továbbá, hogy őrizzék meg a Krisztussal való találkozás vágyát és maradjanak örök kapcsolatban a Mindenhatóval.
A szentbeszédet Hanuleac Tamás mondta, tovább vezetve a találkozás gondolatát: "Ma itt egymással és Istennel akartunk találkozni. Az ő nevében gyűltünk össze, akarjuk, hogy belépjen az életünkbe. A találkozás mindig örömteli pillanat, s a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhat az ember, az a saját ideje."
Arra bíztatta a fiatalokat, hogy naponta szánjanak Istenre is időt, imádkozzanak és olvassák a Szentírást: "Fontos, hogy az imádságos együttlét Istennel mély legyen. Engedjük, hogy belépjen az életünkbe és válaszoljon. Ő elküldte az ő üzenetét - a Szentírásban találjuk - és ha fontos nekünk a vele való kapcsolat, akkor elolvassuk. Adjunk hálát neki, dicsőítsük őt, azért mert Isten létezik és jó. Ne csak kérjünk, hanem dicsőítsük imáinkban nagyságát."
Az Istendicsőítés a találkozó egészét végigkísérte, és az együttlét örömében a nap végi táncos mulatságban is jelen volt.
