Az egyházmegyei ifjúsági találkozón a szerepvállalásra, cselekvésre, példamutatásra kérték a fiatalokat.
A házigazdák szeretete fogadta és vette körül végig a szeptember 22-én, Felsőbányán szervezett egyházmegyei ifjúsági találkozó mintegy 280 résztvevőjét, akik gyorsan oldódtak és érezték otthonuknak a Nagyboldogasszony plébániát és környékét. Az érkezést követő bemutatkozó megszólalások, performanszok során megmutatták egymásnak értékeiket, erősségeiket, hangjukat – válaszolva a találkozó Ferenc pápától kölcsönzött mottójára: ,,Szeretnénk meghallani hangotokat”.
A nekik szóló előadásokban a fiatalabb és „idősebb” korosztálytól egyaránt a szerepvállalás bátorságát kérték. Turtureanu Róbert, a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébánia segédlelkésze a 14-17 éveseknek tette fel a kérdést: „Meg lehet-e változtatni bizonyos dolgokat szerintetek? Igen, mondjátok ti, fiatal szívetekből fakadóan. Ha ti nem mertek véleményt nyilvánítani, hangotok elvész. Hangunkat azonban nem csak beszéddel lehet hallatni, a tettek azok, amik igazán sokat mondanak.” Az újmisés atya szerint a fiatalok az egyházban az építő téglák, akiknek erőseknek kell lenniük, valamint arcot kell adniuk a plébániának, ahol élnek. Előadását Szent II. János Pál pápa gondolataival zárta: „Ne féljetek kimenni az utakra, a nyilvánosság elé, ahogy az első apostolok sem féltek!’’
A 18-30 éveseknek Ft. Linzenbold Szabolcs a szatmárnémeti Székesegyház plébánia segédlelkésze elmélkedett arról, hogyan is hallhatják meg Isten szavát, hogyan szólhatnak Istenhez, valamint ha a szeretet-kommunikáció létrejön, hogyan válhatnak a szavak tettekké? Sámuel történetével szemléltette, nehéz megérteni Isten hívását, a vallásgyakorlás önmagában kevés ahhoz, hogy szoros kapcsolatot alakítsunk ki Istennel. „Ha meghallottuk Isten tanítását, nem mindegy, hogyan adjuk tovább. Szeretetből kell igent mondani.” VI. Pál pápa szavait emelte eléjük: a mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók – ezzel is emlékeztetve őket, tegyék életté Isten bennük szóló hangját.
Az előadások után a fiatalok csoportokban beszélgettek a bennük megszületett gondolatokról. Így elmondták, érzik Isten hívó szavát, de a környezet, a kortársak hatása is erős, nehéz megmaradniuk jó kereszténynek. Az ifjúsági találkozóhoz hasonló találkozások azonban mindig megerősítik őket. A délután ezúttal is az alternatív foglalkozásoké volt: kézműves foglalkozások, karaoke, tánc, társasjáték, illetve fórumbeszélgetések is szerepeltek a kínálatban – a pályaválasztásról, gyónási nehézségekről...
A találkozó szentmiséjének főcelebránsa Dr. Vik János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja volt. Szentbeszédében a napi evangéliumtól indulva azon elmélkedett, „utolsónak, szolgának kell lenni ahhoz, hogy elsők lehessünk”. Kiemelte: „Isten nem azt akarja, hogy máshoz hasonlítsuk magunkat, hiszen az csak gátol a felé vezető úton. Legyünk különbözőek, de jobbak és alázatosabbak mint mások. Ez a szeretet útja, amelyen meghalljuk Isten szavát, és nagylelkűen teljesítjük akaratát”.
A találkozó végén a fiatalok lelki feltöltődésről vallottak, mint többen mondták, örömükre szolgált az együtt töltött idő, a közös ima, az éneklés, a játékok.
(Cziple Hanna-Gerda beszámolója nyomán)
