Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén Schönberger Jenő püspök szentmisét mutatott be a Székesegyházban, majd megkoszorúzták a magyar Szent szobrát.
Szent István király alakja nemcsak történelmünk meghatározó személyisége, hanem a remény példaképe is. Életútja során számos kihívással kellett szembenéznie, de ezek közül talán a legmélyebb fájdalmat gyermeke elvesztése jelentette számára. Ezzel a tragédiával István a teljes emberi reménytelenséget ismerte meg, ám mégis az isteni reménybe kapaszkodott. Hite nemcsak őt magát tartotta életben, hanem meggyőződése volt, hogy csak az isteni gondviselés által biztosíthat jövőt nemzetének és országának.
Idén, amikor egyházmegyénk a Remény Évét ünnepli, emlékeztethet bennünket Szent István példája arra, hogy csak Istenbe vetett hitünkkel és abban meggyökerezve találhatunk igazi reményt és jövőt. Az isteni remény a nemzetünk túlélésének és fejlődésének egyik alapköve, ahogyan azt Szent István életműve is mutatja. Az egyház számára ez az év különösen fontos, hiszen rámutat arra, hogy csak az isteni remény és hit által nyerhetünk biztos támaszt a kihívások közepette is.
Ahogy Szent István korában, úgy ma is igaz, hogy a jövőnk csak akkor épülhet biztos alapokra, ha az isteni reménybe kapaszkodunk.
