Az alábbiakban Kanti Ágnes SchP, piarista nővér elmélkedését olvashatják.
Az Eucharisztikus Világkongresszus utolsó előtti napján a Margit-szigeten láttam egy kisfiút, aki felmászott egy nagy fára, hogy láthassa a Jézusról szóló előadást. Olyan ismerős volt, megható és evangéliumi. Talán az egész életét meghatározó találkozás volt.
A nagyböjt megszólít minden keresztényt: Nézz magadba! Figyelj! Válaszolj: Ki vagy te? Hova mész? Mire vágysz? Miért küzdesz? Ha jól nézzük magunkat a jó tükörben, megfogan szívünkben a Jézussal való találkozás vágya, s ez a vágy egy értékes mag, melyből örök üdvösségünk fog kisarjadni. (Boldog Celestina anya)
Sok tükör közül az egyik a Szentírás közismert története:
1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta.2 Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt.4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni.8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.”9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk19,1-10)
A történet megértéséhez bele kell pillantsunk a Római Birodalom vám- és adórendszerébe. A rómaiak minden elfoglalt és bekebelezett területet bevontak vámszervezetükbe. Vámot szedtek a birodalom határán, mind az export, mind az import után, valamint – alacsonyabb mértékkel- a provinciák határán átvitt áruk után is. A vámszedésre nem alakítottak ki hivatali apparátust, a legelőnyösebb ajánlatot tevő vállalkozónak rendszerint öt esztendei időtartamra adták bérbe a vámok és más adók behajtásának jogát. A vállalkozó köteles volt meghatározott átalányösszeget fizetni, az ő gondja maradt, hogy ennél többet szedjen be a tartomány lakóitól. (Dr. Juhász István: Az adózás története című munkája alapján) Vagyis a vámszedő fizetése az az összeg volt, amennyivel többet szedett be, mint a befizetett átalány. Eszerint Zakeus abból a pénzből gazdagodott meg, amit saját népén behajtott. Ebben áll a bűnössége, amiért megítélik.
Ennek fényében figyeljük meg Zakeust.
A vámosok feje, tehetős ember. Karriert épített, vagyont és hatalmat szerzett. Elmondhatja magáról: „Én vagyok valaki, megtaláltam a helyemet a világban, bejött a számításom. Mindenki azt gondol vagy mond, amit akar, nem érdekel, úgy sem tehetnek ellenem semmit.”
És ki vagyok én? A szakmám, a mindennapi tevékenységem, a másokkal való kapcsolatom, életstílusom köztem és az Igazság között áll, vagy Jézus útját járom?
„meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett.” (Mtörv5,7)
Tudta, mit vár el a közösség, s hogy milyen szabályokat sértett meg. Azt is, hogy először jóvá kell tennie ez eddig okozott károkat. Tagja volt a közösségnek, de mégsem.
Mely közösségeknek vagyok tagja? Hol van az én helyem a közösségben? Tényleg tagja vagyok az egyházamnak? Ismerem, betartom a törvényeit? Szolgálom a közösséget, és igénybe veszem a szolgálatait?
Én mihez ragaszkodom? Mi okoz örömet? Szolgálja ez a lelkem üdvösségét és Isten országát, vagy el kellene engednem? Kisebbedek-e általa, hogy Jézus növekedjen bennem?
Mik az én korlátaim? Mi akadályoz abban, hogy közelítsek Istenhez? Feladom? Próbálkozom? Keresem a megoldásokat?
Én tevékeny vagyok a lelki életemben? Vagy megelégszem a várakozással? Észreveszem a találkozás lehetőségét? Odamegyek? Nem mások. Nem sokan. Nem valakik. ÉN.
Én is ilyen bátor vagyok? Fontosabb a Lélek sugallata mint az emberek véleménye? Merek Isten törvényei szerint élni akkor is, ha a környezetem nevetségesnek tart miatta? Vagy inkább a barátok, munkatársak, szomszédok tetszése szerint cselekszem?
Én észreveszem és elfogadom, amit Isten adni akar?Még ha nem is simul az én akaratomhoz? El tudom engedni a saját terveimet?
Boldog Celestina anya így imádkozik:
Ó, Jézusom, szeretném meglátni arcodat! Úgy jövök az Oltáriszentség elé, mint egy mai Zakeus. Én is bűnös vagyok. Hívj engem is neveden a te mindenható szavaddal és taníts meg az alázatosság és lemondás útjára. Add meg, hogy amikor az Oltáriszentségben találkozom veled, bennem is megszülessék bűneim jóvátételének szándéka. Ismételten mondd nekem is: Ma a te házadban kell megszállnom. Neked is szükséged van rám, mert végtelenül irgalmas vagy. Szereteted sugallja azt mondanod nekem, hogy szükséged van rám, hogy betérsz hozzám és hogy nálam maradsz. Add, hogy szívem mindezt megértse és nagy szeretettel fogadjon be téged és így állandó hálaadásban tudjak majd élni. Minden földit elhagyva imádlak majd téged, örökké dicsérve irgalmasságodat. Ámen.
Nagyböjt hátralévő napjaiban fordítsuk figyelmünket Jézus áldozatára, -ne úgy, mint egy régi szép történetre, hanem mint szeretetből meghozott, mindennap valóságosan megismétlődő áldozatra- Izaiás próféciájával feliratozva: „Szenvedésével sokakat megigazulttá tesz szolgám”!
Kanti Ágnes SchP
