Kardos Melinda pszichológus, az Egyházmegyei Caritas szervezet munkatársa, egyetemi előadó beszélt a roma integrációról az egyházmegye pasztorális tanácsa roma pasztorációs munkacsoportjának hétfői ülésén.
Féléves munkatalálkozóját tartotta május 29-én, a Püspökség konferenciatermében a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális tanácsának roma pasztorációs munkacsoportja. Előadóként, ez alkalommal Kardos Melindát hívták meg, az Egyházmegyei Caritas szervezet munkatársát, hogy beszéljen a romák integrációjának lehetőségeiről.
Rögtön előadása elején különbséget tett az exklúzió – vagyis kizárás –, szegregáció – vagyis elkülönítés –, integráció – vagyis becsatolás – és inklúzió – vagyis belefoglalás – fogalmai között, kiemelve, hogy ezekre mind látunk példákat társadalmunkban, ahol a legtöbb esetben a romákról beszélnek, de a romák bevonása nélkül. „Fontos lenne, hogy partnerként, együtt tűzzük ki a célokat, mert így lesz minden résztvevő motivált abban, hogy ezeket elérje. Ehhez mindenkinek meg kell értenie, hogy a más élethelyzetben levő, más körülmények között, és kultúrában élő ember teljesen másként látja a dolgokat. Ezért, amíg nem ismerjük meg a hátrányos helyzetben élők gondolatait, életszemléletét, addig nem tudunk együtt haladni tovább. Fontos tehát elfogadni, hogy ő másképp látja az életet és felajánlani neki a választás lehetőségét. Így már döntés elé állítjuk, és megnő az ő felelőssége, amely mellé odateszi majd erejét és munkáját.”
A továbbiakban Kardos Melinda bemutatta a roma kultúra sajátosságait, a vándorló életből eredeztethető sajátosságokat, amelyek ugyanakkor sokszor nehezen egyeztethetők össze az idő-kötötte világ működésével. Ugyanígy a sokszor jellemző szegénység is árkot húz a többségi társadalom és a cigányság közé: ha többen laknak együtt, a gyerekeknek nincs terük és csendjük a tanulásra; ha nincs hozzáférésük folyó vízhez, illetve nincs mosógépük, a gyerekek nem tudnak tiszta ruhában iskolába menni; ha a szülők nem kötik magukat egy napi ritmushoz, a gyerekeket nem keltik időben fel, hogy iskolába mehessenek...
Mindezek miatt is fontos a párbeszéd a közösségek között – és itt látja Kardos Melinda az egyház különös szerepét. A megértés segíthet a bizalom kialakításához, ez utóbbi pedig fejlődést hozhat a leszakadó rétegek megtartásához, felemeléséhez, a közös fejlődéshez.