A Szatmári Egyházmegye 14. püspökére, Nm. és Ft. Reizer Pál püspökre emlékeztek szülőfalujában, Túrterebesen, ahol a szentmisében az ő személyéért és püspökségének tizenkét évéért, mondtak köszönetet, valamint azért, hogy „igazi lelkipásztorként szolgálta a híveket és hirdette az evangéliumot” – fogalmazott Seffer Dániel esperes-plébános.
Schönberger Jenő püspök a Zsoltár szavaira utalva – „A föld telve van az Úr irgalmával” (Zsolt 33,5b) – felhívta a hívők figyelmét, hogy Isten valahányszor a koporsó mellé állítja az ember, együttérez vele. „Bízni kell az Úr irgalmában, hiszen egyszer mindannyian elmegyünk, azért, hogy azt a helyet, amelyet Isten nekünk készített, elfoglaljuk. Isten egyszülött Fiát föltámadt, azért, hogy nekünk reményünk legyen.” – mondta Jenő püspök, aki szombathelyi útjáról hazatérve, a szintén túrterebesi születésű Cserháti Ferenc püspök imáiról is biztosította a jelenlevőket.
A szentmise szónoka Kühn Pál atya homíliájában felidézte, hogy húsz évvel ezelőtt ő is könnyes szemmel állt az elhunyt püspök sírjánál, akárcsak az evangéliumi elbeszélésben hallott Mária Magdolna, aki könnyes szemmel kereste elveszettnek hitt Mesterét. Kühn atya szerint, most, húsvét hetében különösen is mély hittel kell emlékezni Reizer Pál püspökre. „Eszünkbe juthat és észre kell vegyük lelki szemünkkel azt a nagy követ, amely Jézusunk sírját fedte, amelyet a főpapok lepecsételtek, de már nincs rá szükség, nem kell, mert Jézus feltámadt, sírja üres és mennyei fényben ragyog. Ennek a Krisztusi sírnak a fényénél, az üres sírnak a megdicsőült fényénél kell, hogy emlékezzünk ma elhunyt püspökünkre.”
Reizer Pál püspök helyzete rendkívül nehéz volt, hiszen nem stafétabot-szerűen vette át a felelősségteljes, nehéz püspöki szolgálatot; negyven évnyi kimaradás után, a kegyetlen kommunista idők után újjá kellett szerveznie az egyházmegyét. A mindennapi kihívások mellett el kellett kezdenie „jövőt építeni” és fel kellett állítania egy működőképes hivatalt.
„Szervezni, lelkesíteni és bátorítani kellett egyszerre, pedig az ő személyiségéhez inkább a lelkipásztori munka, a hívekkel való közvetlen kapcsolat állott a legközelebb.” – emlékezett vissza a szónok, majd hozzátette, hogy Reizer Pál alig 12 év alatt nagy művet alkotott és méltó utódává lett püspök elődeinek.
A Szatmári Római Katolikus Püspökség gyászjelentését idézve elmondta: Pál püspök egyéniségét mély papi buzgóság, őszintén együttérző szív, a fiatalság szeretete, önzetlen munka, valamint egyházhűség és lelkiismeretes kötelességteljesítés jellemezte. Egyházmegyénket lelkileg és intézményeiben újjáépítő püspök volt.
Reizer Pál püspököt életének 60.-, papságának 36.-, püspökségének 12. évében szólította el az örök hazába a teremtő Isten.
