Dolgos és lelki közösségben
A nagykárolyi Piarista Nővérek munkatársainak közössége lelki napnak örvendhetett. Mi, akik mindennapi munkánk során a ránk bízott gyermekek és fiatalok nevelésében osztozunk, fontos, hogy ne csak szellemi vagy tapasztalati többleteinkből, hanem lelki erősségeinkből is meríthessünk, amikor munkánk során szükség van rá. Ezért találkoztunk április 18-án, hogy mi magunk is megerősödést nyerjünk.
Húsvét ünnepe után Szatmárnémetiben töltődtünk fel lelkileg. Napunkat a Megmaradás házában kezdtük, ahol először is körbevezettek bennünket. A modern épületben rendezvényekre, lelki foglalkozásokra van lehetőség, illetve rendelkezik egy jól felszerelt előadóteremmel, ami egyedülálló a városban.
A lelkigyakorlat vezetője Pakot Géza jezsuita atya volt. Az atya felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos a megbocsátás, és ha húsvét előtt nem bocsátottunk meg felebarátunknak teljes szívünkből, akkor igazából nem is tudtuk átélni húsvét ünnepét. Az atya szentírási részt is olvasott fel nekünk, mint például az égő csipkebokor történetét, amiről elmélkedhettünk. A lelki gondolatok megerősítésére Géza atya saját életének eseményeiből merített példákat. Megfogott Géza atya élete, hogy ő először nem plébános lett, hanem miután katona volt, egy fémipari gyárban kezdett el dolgozni, de már 13 éves korában kezdte el foglalkoztatni a papság kérdése, csak a rendszerváltás előtt nem volt egyszerű ennek a megvalósítása. Megtudhattuk, hogy Magyarországra költözése után változott meg az élete. Géza atyát megfogta a jezsuita rend, a szabadság érzete és megtalálta azt, amire vágyott. A délelőttöt a Megmaradás házában töltöttük, majd átsétáltunk a Püspöki Palotába és a püspökség kápolnájában a lelkigyakorlatot szentmisével zártuk.
Mivel már délután volt, a csapat megéhezett, így egy rövid sétával elmentünk egy közeli étterembe megebédelni. Míg vártuk a megrendelt ebédet, jókat beszélgettünk, nevettünk, az idő csak úgy repült. Miután megettük a finomabbnál finomabb ebédet, sétáltunk egy közeli parkban, majd kis kerülővel visszamentünk a Püspöki Palotába, ahol a Püspök úr már várt bennünket, körbevezette a csapatot, elmesélve és bemutatva számunkra a Püspöki Palota, s ezzel együtt Szatmárnémeti és az egyházmegye múltjának néhány, ám annál megragadóbb, tragikus és örvendetes vonását is. Megtudhattuk, hogy a kápolnában az erdődi várkápolnából származó oltár tekinthető meg, ami előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kimondta a boldogító igent. Lélekmelengető volt, hogy majdnem 200 évvel később, ugyanazt az oltárt csodálhattuk meg, mint ahol híres költőnk házasságot kötött.
A folyosók falaira értékes festmények kerültek, oltárképek, ill. a szatmári püspökök arcképei láthatók. Betekintést nyerhettünk a könyvtárba is, ahol felbecsülhetetlen értékű könyveket tekintettünk meg.
A lelkinap nagyszerűen zajlott, feltöltődve és ismeretekkel gazdagodva térhettünk haza.
Resch Mariann pedagógus
