A Szatmári Római Katolikus Püspökség zarándokutat szervezett a pápalátogatás alkalmával, hogy bárki, aki szeretne, részt vehessen a pápai misén, 2023. április 30-án, vasárnap délelőtt.
Már jóval éjfél előtt gyülekeztek a zarándokok a szatmári Székesegyház előtt, hogy indulhassanak Budapestre. Több mint 80 személy foglalta el helyét egy nagy és két kisebb buszon és indult útnak. Mindegyik buszon volt egy lelkivezető, Ft. Daly Attila, Ft. Fagea László és Ft. Tatár Zoltán személyében. Az úton elimádkoztuk a rózsafűzért, melynek minden tizedét más-más szándékra ajánlottunk fel.
Hajnali 5 órakor érkeztünk az Alkotmány utcán felállított belépő kapukhoz, mely előtt már akkor sorban álltak az elsők között bejutni vágyók. Mi is beálltunk a sorba és vártuk, hogy 6 órakor megnyissák a kapukat. Kicsit hűvös volt, de nem törődtünk vele. Megjelentek a vatikáni zászlókat értékesítő árusok és többen vásároltunk tőlük. Miután átjutottunk a biztonsági kapukon, siettünk, hogy „jó helyet” találjunk. Odaérve láthattuk, hogy már több százan vannak a téren, főleg szervezők, önkéntesek, rendőrök, fényképészek, cserkészek stb. Találtunk még helyet a biztonsági korlát mentén és páran ott lecövekeltünk, mert tudtuk, hogy ott fog elhaladni a pápa az autóval. S csak vártunk és vártunk és rövid idő alatt megtelt a Kossuth tér. Aztán láttuk, a kivetítőkön, hogy a térre vezető utcák is lassan megtelnek. Több tízezer ember volt a Kossuth Lajos téren és a környék utcáin. Kilenc óra körül érkezett a pápa és izgatottan vártuk, hogy megpillanthassuk. Legtöbben egyik kézben telefonjainkat szorongatva, felvételeket készítettek, másik kézben a zászlókat lebegtették. Alig akartuk elhinni, hogy ott halad el előttünk, alig két méternyi távolságra tőlünk. Felemelő élmény volt látni mosolyát, kisugárzását s hallani a sok lelkes ember örömujjongását. Zenei aláfestésként orgonaszó tette még szebbé a pillanatot. Velünk szemben a mozgássérülteknek fenntartott hely volt. Kerekesszékekben ülő betegek ültek ott kísérőikkel együtt. Nagy boldogság volt az ő örömüket is látni. Közben azon töprengtem, honnan van a 86 éves pápának energiája végig mosolyogni. Látszott, hogy az nem kényszermosoly, hanem a szívből jövő, őszinte szeretet áradása, az Evangélium örömhírének hirdetése.
Elkezdődött a szentmise. A bevezető ének után, a helyszűke miatt nehezen, de sikerült kinyitnom az összecsukható műanyag székemet és leültem. Ekkor már négy és fél órája álltunk, de nem bántuk. Áldozatunkat felajánlottuk Ferenc pápáért. Később átadtam helyem egy idősebb Felvidékről érkezett magyar hölgynek, hogy ő is pihentesse meg egy kicsit a lábait.
Próbáltam nagyon figyelni egész szentmise alatt, de bevallom néha kicsit mégis elkalandoztak gondolataim. Egyszer azon vettem észre magam, hogy az előttem lévő kanálistetőt figyelem és keresem a hegesztés nyomát, mert hallottam a tévében, hogy minden kanálistetőt lehegesztettek. S valóban ott volt a kb. négy centis hegesztés nyoma. Máskor azt figyeltem, hogy velem szemben egy kis pódiumon, milyen áldozatosan fordít jelnyelvre egy hölgy mindent, még az énekek szövegét is a siketek és nagyothallók számára.
A szentatya prédikációjából sokat tanulhattunk. Pár gondolata szívembe vésődött. Az, hogy arra kaptunk meghívást, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk. Arra kaptunk meghívást, hogy kilépjünk komfortzónánkból és elvigyük az evangélium világosságát mindenkinek. Az, hogy legyünk nyitott kapuk, többször is elhangzott a prédikációban. A szentatya arra buzdított bennünket, hogy próbáljunk nyitott kapuk lenni, amelyeket senki előtt nem csapnak be, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét. Kérem a jó Istent, hogy adjon erőt és kitartást betartani a szentatya buzdítását.
Az egész szentmisén felemelő érzés volt együtt énekelni több tízezer emberrel. A pápai áldás és záróének után lassan feloszlott a tömeg. Mi is elindultunk a Bajcsy-Zsilinszky út felé, ahol az autóbuszok vártak ránk. Útközben még lehetett vásárolni kegytárgykat. Amikor mindenki felszállt a buszra, elindultunk hazafelé, de tettünk egy kis kitérőt és megálltunk Máriapócson. Meglátogattuk a kegytemplomot és Mosolygó Péter, a máriapócsi kegyhely igazgatója bemutatta nekünk a kis fatemplomot, amely annak a fatemplomnak a hiteles mása, melyben a Szűzanya kegyképe először könnyezett. A fatemplom szentélyében a könnyező ikon egy korai másolata is látható. Az igazgató úr mesélt a közelmúltban történt csodákról, melyek a máriapócsi könnyező Szűzanya közbenjárásának köszönhetően történtek.
A máriapócsi zarándokházban vacsoráztunk. Finom húslevest és töltött káposztát készítettek számunkra.
Máriapócs után már csak a vállaji határátkelőnél álltunk meg. Útközben Mária énekeket énekeltünk. Este kilenc óra körül érkeztünk meg Szatmárnémetibe.
Ferenc pápa háláját és köszönetét fejezte ki a magyaroknak, mi pedig a Jó Istennek fejezzük ki hálánkat és köszönetünket, hogy találkozhattunk Krisztus földi helytartójával.
Lejegyezte: Kocsis Katalin
