Szent Józsefet 1890. december 8. óta az Egyház védőszentjeként is ismerjük, majd X. Piusz pápa reformja nyomán került az ünnepe március 19-re. A nagyböjti két főünnep közül Szent József napja az egyik, amikor a szentmisén felhangzik a Gloria, illetve a zsolozsma olvasmányos imaórájában Te Deumot imádkoznak.
A szentmise elején Schönberger Jenő püspök meghívott arra, hogy Szent József példája alapján a hívek is sajátítsák el az Isten iránti hűséget, az engedelmességet és az Isten akaratában való megnyugvást. A főpásztor imára buzdította a jelenlévőket Ferenc szentatyánkért, valamint a békéért és az egész Egyházért.
Pakot Géza SJ prédikációjában elmondta, hogy neki megadatott az a kegyelem, hogy jó édesapja volt, ezért igazán közel tudja érezni magát Szent Józsefhez, aki szintén jó édesapa volt, olyan, aki imádkozott és dolgozott.
Ferenc pápa, aki a Patris Corde kezdetű apostoli levéllel tavaly meghirdette a Szent József évet, elmondja, hogy hozzá is nagyon közel áll Jézus nevelőapjának az alakja, hiszen az ő ünnepén kezdte meg pápai szolgálatát 2013-ban. Ugyanakkor látszik a Szentatya mosolyán és az emberekhez való közeledésén, hogy Szent Józseftől tanulhatta el, mit jelent az Egyházat vezetni, mit jelent Péter utódjának lenni.
Amikor az Úr Jézus Istent Mennyei Atyjának nevezi, azt is Szent Józseftől, a földi, (nevelő)apjától tanulta el. „Mi másért adna ilyen szép képet nekünk, hacsak nem azért, mert egy nagyon szerető apát tapasztalt meg életében, aki kézen fogta az Úr Jézust, aki vállára vette, védte, támogatta és tanította. Igazi apaként, szerető apaként tudott viselkedni vele. És ma is szerető édesapa, hiszen az Egyház pártfogója, az Egyház fővédnöke.” – vélte a szónok.
Szent József imádságos ember volt, és az imádságos emberek könnyen meghallják Isten szavát. Pakot Géza, jezsuita zsargonnal élve, megkülönböztető embernek nevezte Szent Józsefet, vagyis olyannak, aki fel tudja ismerni Isten hangját és meg tudja különböztetni azt a világ zajától. Erre a képességre minden hívőnek szüksége van a mai zavaros időkben. Fontosak az édesapák szerető, atyai szavai gyermekeik számára: Gyermekem én szeretlek téged, gyermekem én veled vagyok, gyermekem te az enyém vagy, ezért értékes vagy. Ez a legfontosabb az életben: meghallani Istennek ezt a támogató és bátorító szavát, amit Szent József is nap mint nap mondott a kis Jézusnak, hogy majd betölthesse hivatását.
Szent József szerető atyaként gondoskodott a Szent Családról. Felismerte az Istentől kapott feladatát, és bízott, hogy megkapja hozzá a kegyelmet. A keresztény ember arra hivatott, hogy a kereszthordozás közepette – amely része a mindennapoknak – szeretettel tudjon jelen lenni mások számára. Szent József szeretettel hordozta a rábízott „keresztet”, nem vitatkozott Istennel, nem kérdezte a miértjét; szeretettel felvette és hordozta.
„Ragyogó példa számunkra József, ebben az elsötétülő világban.” – mondta a jezsuita szerzetes – „És a mi keresztény életünket az erősíti meg, hogyha kapcsolatban vagyunk ezekkel a szentekkel, akik ilyen ragyogó csillagok Isten égboltján; akik bennünk is felélesztik és előhozzák belőlünk az igazi apát, az igazi anyát, az igazi gyermeket, testvért, barátot.”
Minden szülőnek az a hivatása, hogy a gyermekeit élethivatásra neveljék: a szeretet hivatására, amit a hívő ember a szentektől tanulhat el, az Anyaszentegyház szerető ölelésében és a Szent József atyai pártfogása mellett. Innen indul a szeretet és sugárzik ki az egész világban. A szónok szerint mi vagyunk a szeretet hordozói, akik a Szent Józsefi példát továbbvisszük mások számára.
Szent József félte az Istent – féltette mindazt, ami Istené. Az ember hitének mécsese olyan gyengén világít, hogy könnyen kialszik a kísértés, a félelem és az agresszió szelétől. Szent Józsefet bíztatta az angyal, hogy ne féljen befogadni életébe az Istengyermeket. „Forduljunk mi is Szent Józsefhez, és ne féljünk befogadni Jézust. A bennünk lévő szeretet segít megtartani, segít fellángolni ezt a mécsest. Köszönjük meg ezt az atyát, köszönjük meg földi édesapáinkat, akiken keresztül megtapasztalhattuk mindazt, amivel Isten vár bennünket a Mennyországban.”
