Május 30-án este 7 órától tartották a szatmári Székesegyházban az Úrnapja ünnepi szentmisét, melyet Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök celebrált.
Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy Jézus Szentséges Testének és Vérének ünnepén mi másról adhatnánk számot, mint arról, milyen a mi szeretetünk Jézus Krisztus iránt, aki annyira szeretett bennünket, hogy életét adta értünk, annyira szeretett bennünket, hogy önmagát adta eledelül az Oltáriszentségben. Ezért ez a külön ünnep, hogy megköszönjük az ő nagy szeretetét, és mi is válaszoljunk ilyen szeretettel. Köszönjük meg Jézusnak azt a csodálatos ajándékát, hogy itt maradt köztünk a kenyér és a bor színében! Köszönjük meg azt a sok szentmisét, amiben részünk lehetett eddigi életünkben! Gondoljunk arra, a világon olyan sok hely van, ahol keresztény testvéreink szeretnének részt venni szentmisén, de nincs papjuk. Köszönjük meg papjainkat is, hogy adott hivatást és ad hivatást a lelkekbe, akik elfogadják és Istennek szentelik magukat!
A szentbeszédben arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy mielőtt Jézus szenvedett volna, megengedte a tanítványoknak, hogy udvariasan megkérdezzék tőle, hol akarod, hogy elkészítsük számodra, neked, a húsvéti lakomát. Megengedte az Úr Jézus az apostoloknak, hogy hadd higgyék, hogy ők készítik a húsvéti lakomát. De Jézus már tudta, hogy ezt a húsvéti lakomát ő készíti az apostolok számára. Olyan csodálatos, hogy az apostolok nem ugráltak föl az asztaltól, és nem mondták az Úr Jézusnak, Mester, egyszer már beszéltél nekünk erről, amikor a kenyeret szaporítottad, és olyan sokan visszavonultak tőled, amikor állítottad, hogy a te tested, étel és a véredet innunk kell, ahhoz, hogy bennünk is élet legyen. Nem értették. Péter akkor úgy nyilatkozott, hogy nem megyünk el tőled, mert hisszük, hogy te Istentől jöttél. És most az utolsó vacsorán ezek a tanítványok, akik még mindig nem értenek semmit, elfogadják.
Nagyon nagy ajándék, amit Jézus az Oltáriszentségben nekünk adott. Ha fel tudnánk fogni, mindjárt bele is halnánk. Mekkora ajándék! De mit akar Jézus azzal, hogy itt marad köztünk az Oltáriszentségben? Elsősorban azt akarja, hogy néppé legyünk, az ő népévé legyünk. Ezt Szent Pál apostol így fogalmazza meg: „mi mindannyian Krisztus teste vagyunk.”
Olyan sok a széthúzás, a háború a világban. Háború a szomszédban, háború keleten, és háború nagyon sok helyen a világban. Nem elég az, hogy sokan áldoznak, de hol vannak a többiek, akik nem tudnak arról, hogy Isten mennyire szeret bennünket, és még azok is, akik keresztények, egymást ölik. Jézus nem ezt akarta, hanem, hogy mi testvérek legyünk. Azt akarta, hogy mi egy népet alkossunk, Krisztus népét, egy országot, Isten országát.
Járulunk rendszeresen a szentáldozáshoz? Vagy úgy gondoljuk: elég egyszer, elég húsvétkor, elég csak néha egy-egy nagyobb ünnepen. De akkor valóban élő tagjai vagyunk mi Krisztusnak? Vajon ez az egyház élő taggal gyarapszik, amikor én áldozom?
Amikor részt veszünk a szentáldozásban, nem mi alakítjuk Jézus, hanem ő alakít bennünket.
Nagyon szép az, amikor megmutatjuk a hitünket a világban. Mutassuk meg mi, akik itt ebben a szentmisében szent áldozáshoz járulunk. Mi legyünk az a szentségtartó, aki kiviszi Jézust a világba és megmutatja másoknak.
A szentmisét követően a körmenetet a rossz időjárás miatt a templomban tartották, ahol a székesegyház négy mellékoltáránál elvégezték az úrnapi körmenetet.
