Schönberger Jenő püspök celebrált szentmisét a máramarosszigeti bölcseleti doktorról, katolikus lelkészről, főgimnáziumi igazgatóról, az első magyar szalézi szerzetesről nevezett iskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség keretében.
Nyergesújfalun szeptember 30-án tartották a Zafféry Károly Szalézi Középiskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi év nyitó ünnepségét, amelyen bemutatták a centenárium alkalmából készült évkönyvet. Az esemény díszvendége volt Schönberger Jenő szatmári püspök, megtisztelte jelenlétével Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök, Völner Pál országgyűlési képviselő, Mihelik Magdolna polgármester asszony, Szőcs László plébános, számos szalézi szerzetes, egyházmegyés pap, a helyi egyházközség és közélet képviselői, más szalézi iskolák igazgatói, a Szalézi Tartomány működésében jelentős szerepet vállaló személyek és számos meghívott vendég, akik valamilyen módon kötődnek a szalézi rendhez.
Az ünnepség hálaadó szentmisével kezdődött a helyi Szent Mihály-plébániatemplomban, amelyet Schönberger püspök atya mutatott be Ábrahám Béla szalézi tartományfőnökkel, az iskola nevelési igazgatóhelyettesével, Derossi Raja atyával, Szőcs László nyergesújfalui plébánossal és a meghívott paptársakkal együtt. Szentbeszédében a püspök elmondta: messziről jött, onnan, ahonnan Zafféry Károly elindult, Máramarosszigetről. Kiemelte, hogy a mai ünnepen Istent hívják az ünnep középpontjába, Őt szólítják meg, és Neki köszönik meg mindazt a kegyelmet, amit adott.
A Szentírás szavait fölidézve hangsúlyozta, hogy egy iskola mindig a jövő számára nevel, itt nevelkednek azok, akiknek meg kell tanulniuk a jövőt úgy szolgálni, ahogy azt Isten kívánja tőlük. Nevelni fiatalokat csak úgy lehet, hogy ha féltékeny, forró szeretettel szeretik őket, és mindent ilyen féltékeny, forró szeretettel akarnak átadni nekik, hogy megtapasztalják Isten szeretetét, hogy Istennek nem mindegy, hogy mi lesz belőlük. Hatalmas feladata van a tanári karnak, a szülőknek, az iskolának, amelynek keretében megtanítják a fiatalokat szeretni. Ha ezen az úton elindítják őket, nyugodtan hivatkozhatnak arra, amit a napi evangéliumban Jézus mondott, amikor egy gyereket állított eléjük: „Bizony mondom nektek, aki egy gyereket befogad a nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
A fiatalokhoz fordulva megkérdezte tőlük: „Ki a legnagyobb közületek? Természetesen az osztályfőnök, a tanár, az igazgató. Jézus ezt az emberi filozófiát megfordítja, és a legkisebbet mondja a legnagyobbnak, mert Isten, aki a legnagyobb, emberré lett, kicsi gyermekként született meg, vállalta, hogy kitaszított lesz, hiszen a kereszten halt meg. Aki azt mondta magáról, hogy nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon. Szerintetek ki a nagyobb? Szerintetek az, akit kiszolgálnak. Isten szerint pedig az, aki képes szolgálni” – mondta a püspök.
Majd a tanárokhoz fordulva így folytatta: „Kedves Tanárok! Ez mindannyiunknak figyelmeztetés. Nem véletlen, hogy az Egyházban a legfőbb hivatal azt a címet viseli, hogy Isten szolgáinak szolgája – ő a pápa. A Szentatya után jövünk mi, elöljárók, akiknek nagyon komolyan tudomásul kell vennünk, hogy ha Isten akaratát akarjuk teljesíteni, ha arra akarjuk megtanítani a ma fiatalságát, hogy tudjanak szeretni és Isten akarata szerint növekedni, azt a példánkon kell hogy meglássák.”
A püspök atya hangsúlyozta, hogy a felnőttek nagyon komolyan szokták venni az engedelmességet, a gyerekek viszont nagyon komolytalanul: a nagyobbnak kell hogy engedelmeskedjen a kisebb; de ha megérzi, hogy szeretik, akkor ez az engedelmesség nem teher.
A püspök atya kitért az evangéliumi szakasz második részére is, amely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Hangsúlyozta, hogy általában úgy gondolják, hogy egy katolikus iskolákban csak katolikusoknak van helye és lenézhetik azokat, akik nem járnak katolikus iskolába, de ez nagyon nagy hiba lenne. Akik nem katolikus iskolába járnak, de arra törekszenek, hogy erényes életet éljenek, hogy Isten törvényeit megtartsák, szintén Jézushoz tartoznak, ezért nem szabad lenézni őket, sokkal inkább imádkozni kell értük. „Nekünk az a fontos, hogy mindig szorosan ott álljunk Jézus mellett, mi, akik vele vagyunk, tényleg vele legyünk, nem képmutató módon, hanem igazán, meggyőződésből, és akkor örülni fogunk mindenkinek, aki hozzánk jön. Tudomásul kell vennünk, hogy nekünk úgy kell a hitünket megélni a mindennapokban, hogy egymást közelebb segítsük Krisztushoz” – fejtette ki a püspök.
„Ünnepeljetek! Öltöztessétek díszbe a szíveteket! Legyen ez az ünnep a kegyelem forrása, az pedig itt van, a szentmisén, Krisztus minden kegyelem forrása. Használjátok ki ezeket a kegyelmeket! Bosco Szent János így fogalmaz: egy fiatal legszebb dísze az alázatosság, az engedelmesség és a szeretet. Kívánom, hogy minden Zafféry Károly iskolába járó diáknak, tanárnak legyen ez a legszebb díszük!”- zárta tanítását Schönberger Jenő szatmári püspök.
A szentmise után az iskola aulájában elhelyezett új emléktábla leleplezése és megáldása következett . Az emléktábla leleplezése után Völner Pál helyettes államtitkár, országgyűlési képviselő szólt néhány szót az ünneplőkhöz, majd a püspök atya megáldotta azt. A képviselő úr rövid beszédében köszöntötte az ünneplőket, majd Tamási Áron és Don Bosco egy-egy gondolatát idézte. Az előbbi szerint az előbbi szerint az a dolgunk a világban, hogy otthon legyünk benne, az utóbbi pedig megtoldja ezt azzal, hogy mások is otthon legyenek benne. „Az otthon pedig nem csak a falakat jelenti, hanem a közösséget, az otthonok közösség pedig a nemzetet, az Egyházat, és azok, akik ezt szolgálják, jó úton járnak. Azt kívánom, hogy az itt szolgálóknak, itt dolgozóknak, és a gyerekeknek, akik ide járnak, ezek a falak élő közösséget, élő Egyházat jelentsenek”- hangsúlyozta Völner Pál.
Az ünnepi műsor kezdetén a vendégeket és az diákságot Tafferner Ingrid igazgatónő köszöntötte, röviden szólva a jövőbeli tervekről és méltatva az iskola évkönyvével kapcsolatos munkát. Emlékeztetve mindenkit az idő múlására, leszögezte: „Az »élj a mának« fontos üzenet, főleg a mai világban, de amellett, hogy éljünk a mának, gondoljunk a jövőnkre és tegyünk is érte, de ne felejtsük el a múltunkat, legyünk büszkék rá! Mi nagyon büszkék vagyunk a múltunkra!” – zárta üdvözlő beszédét az igazgatónő.
A következő ünnepi szónok Ábrahám Béla tartományfőnök atya volt, aki örömének adott hangot, hogy a szatmári püspök velük együtt ünnepel, hiszen onnan indult az első magyar szalézi, az iskola névadója, Zafféry Károly. Kiemelte, hogy tavaly nyáron látogatott Szatmárba, ahol találkozott azzal a kedves, barátságos lelkülettel, segítőkészséggel, ami nagyon megragadta, hiszen úgy fogadták az ottani paptársak, az ottani emberek, mintha viszontlátnák egymást. Elmentek, hogy egy kicsit jobban felfedezzék Zafféry Károly gyökereit, és a lelkületét találták ott meg. Szeretné, hogy ha ez a lelki-szellemi kapcsolat megerősödne az iskola és névadója szülőföldje között. Megerősítette azt a meggyőződését, hogy jól választottak, amikor Zafféry Károly nevét választották az iskola számára, hiszen nem csak nevet adtak ezzel, hanem példát is. Kiemelte Andrásfalvy János atya személyét, aki az iskola visszevételekor, az első években képviselete a szaléziakat itt, és az általa letett alapokra építhettek, építenek ma is. Mellette Pintér Éva tanárnő, igazgatóhelyettes asszony volt az, aki nagyon sokat tett lélekben, hangulatban ezért az iskoláért. Nem hagyhatta ki Havasi József atya, korábbi tartományfőnököt sem, aki nagyon sokat és maradandót tett Nyergesújfalun és Péliföldszentkereszten is.
Az ünnepi műsort a diákok szavalatai, zeneszámok és táncok színesítették, de a központi részét a „Zaffélry 100 – A nyergesújfalui középiskola centenáriumi évkönyve” címet viselő album bemutatása képezte, amit a kötet szerkesztője, Horváth Dániel magyartanár moderált. A kerekasztal beszélgetés formájában levezetett könyvbemutatón először Ábrahám Béla tartományfőnök atya kapott szót, aki az iskola névadójáról beszélt, majd Lengyel Erzsébet, a tartomány sajtóreferense az alapítás körülményeit és az első 30 évet idézte fel. Pocsai Anna 11.B osztályos tanuló a Havasi József atyával készült interjú tanújaként mondta el gondolatait, Kajtárné Kiss Erika angoltanár a többnyelvűség és a versenyszellem kapcsán az iskola életéről beszélt, Derossi Raja atya, indiai misszionárius, nevelési igazgatóhelyettes az iskola hitéletéről, Wierlné Kárász Tímea, az iskola tanára pedig azokról az emlékekről, benyomásokról, érzelmekről beszélt, amelyek a kötetet lapozgatva feltolultak benne.
Az ünnepi műsor után állófogadás következett az iskola ebédlőjében, majd a püspök atyával és a tartományfőnökkel az élen egy kis küldöttség a helyi régi temetőben megkoszorúzta Zafféry Károly, az első magyar szalézi sírját, közösen elmondva érte egy imát.
„Ünnepeltünk...jubilálunk...100 éves az iskolánk! Köszönjük mindenkinek, aki ma velünk ünnepelt!
Nagyon hálásak vagyunk, hogy Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök atya jelenlétével megtisztelte ünnepségünket. Mindenkinek köszönjük a sok-sok jó szót, támogatást, segítséget, bátorítást! Büszkék vagyunk, hogy erre a jeles alkalomra megjelent a Zafféry Középiskola 100 évét bemutató évkönyv! Hamarosan mindenki számára elérhető lesz!” – írta az ünnepség után az iskola közösségi oldalán az igazgatónő.
Szaléziak.HU
Forrás: szaleziak.hu
