„Nagy a hatalma annak a hadseregnek, aki a kard helyett a rózsafüzért tartja a kezében” – idézte XII. Piuszt a túrterebesi Nagyboldogasszony búcsú idei szónoka, Nm. és Ft. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, akit 1971. április 18-án szentelt pappá Isten szolgája, Márton Áron püspök. Cserháti Ferenc püspök atyával idén, az Egyházmegyei Jézus Szíve búcsún már találkozhattunk, most azonban egy más helyszínen, szülőfalujában mutatta be a legszentebb áldozatot. A jubiláló püspök a szentmise végén aranymisés áldásban részesítette a jelenlevőket.
Ötven évvel ezelőtt a Túrterebes központjában lévő kis bolt melletti családi házból indult a Nagyboldogasszony Plébániára, hogy primiciás szentmiséjével megkezdje papi szolgálatát. – elevenítette fel köszöntőjében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a jubiláló főpásztor történetét.
Az ünnepi szentmise evangéliuma a Boldogságos Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozásáról tudósít, ám itt nem egy egyszerű rokoni találkozásról van szó, hanem két olyan várandós asszonynak a találkozásáról, akik Isten különös kegyelme révén világhírnévre tettek szert, mert hittek annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott nekik és készségesen együttműködtek Isten akaratával itt a földön, és mindketten az Isteni Lélek hordozói lettek. – mondta homíliájában Ferenc püspök.
Szűz Mária töretlen hittel várta Isten igéjének beteljesedését. Ezért Isten felmagasztalta: felvitte a mennybe. Valóra vált rokonának, Erzsébetnek a prófétai kijelentése: Boldog aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. A Szent Szűz igazi nagy asszony lett; a mi Nagyasszonyunk és szószólónk a mennyben.
A köszöntésre a Boldogságos Szűz Mária a Magnificattal felel, amely örök időkre a hívő ember Isten előtti helyes magatartását hirdeti, amikor kifejezi a Teremtő elsőbbségét és a Gondviselő Isten jóságát.
Napjainkban különösen nagy szükség van hívő és imádkozó emberekre, akik a Boldogságos Szűz Máriához hasonlóan Istentől várják az üdvösséget. „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni” – buzdított egykor Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty bíboros Esztergomi székfoglaló beszédében.
A mennybe felvett és megdicsőített Nagyboldogasszony napjainkban is azt kéri tőlünk, amit egykor Kánában a szolgáktól: Tegyétek meg mindazt, amit csak mondd az Úr.
A szentmise végén Cserháti Ferenc püspök atya elmondta, hogy egész élete során érezhette, hogy nem járja egyedül a világot. A kis Túr partjáról a világ valamennyi tájára eljutott és az Isteni megbízatást teljesítve hirdette az Ő Igéjét, de bárhová is ment, mindig abból a hitből, reményből és szeretetből táplálkozott, melyet a terebesi közösségben megtapasztalt, és amely a mai napig erőt ad neki útjai során. „Magasztalja lelkem az Urat...” – mondta befejezésül, az aranymisés áldás előtt.
Az ünneplést követően Jenő püspök egy nem mindennapi ajándékot adott az aranymisés szónoknak: a főpásztor édesanyja imakönyvében őrizte meg Cserháti Ferenc püspök atya egykori, primiciás szentképét.
