Ferenc pápa három éve vezette be a Nagyszülők és Idősek Világnapját, amit minden évben Szent Joachim és Szent Anna, az Úr Jézus nagyszülei liturgikus emléknapjához közel eső vasárnapon tartunk. Ezen a napon a Szatmári Székesegyházban, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a délelőtt 11 órakor bemutatott szentmisét a nagyszülőkért és idősekért ajánlotta fel. Hálás szeretettel gondolt a gyermekeikre, unokáikra, és mindenkire, akik az idősek szolgálatában tevékenykednek, a szentmisében értük is imádkozott a főpásztor.
A Püspök atya szentbeszéde elején, Ferenc pápának a Nagyszülők és Idősek harmadik világnapjára írt üzenetéből idézett:
„Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad” (Lk 1,50): ez a nagyszülők és idősek harmadik világnapjának témája, mely egy áldott találkozáshoz vezet vissza bennünket: a fiatal Máriának és idős rokonának, Erzsébetnek a találkozásához. (vö. Lk 1,39–56) Annak tudata, hogy az Úr irgalma nemzedékről nemzedékre száll, megmutatja, hogy egyedül nem boldogulhatunk – sőt, nem is üdvözülhetünk... A Szentlélek megáld és kísér minden gyümölcsöző találkozást a nemzedékek között, nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek között. Isten ugyanis azt kívánja, hogy – amint Mária tette Erzsébettel – a fiatalok felvidámítsák az idősek szívét, és bölcsességet merítsenek tapasztalataikból. Mindenekelőtt azonban azt kívánja az Úr, hogy ne hagyjuk magukra az időseket, ne száműzzük őket az élet perifériájára, ahogyan az ma sajnos túl gyakran megesik... A Szentlélek megáld és kísér minden gyümölcsöző találkozást a nemzedékek között, nagyszülők és unokák, fiatalok és idősek között.”
Kedves nagyszülők, kedves idős testvérek! Krisztusban szeretett testvérek!
A Szentatya úgy akarja látni az Egyházat, mint egy nagy családot. Mennyivel inkább szeretné a jó Isten így látni! Mennyivel inkább adja az Úr kegyelmét ahhoz, hogy tényleg így tudjunk élni, ezért mondja a mai szentleckében Szent Pál apostol, – hogy „még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni!” De tudjuk-e, hogy bennünk él a Szentlélek? A bérmálás szentsége nagy kegyelem, hiszen attól kezdve a Szentlélek él bennünk és a Szentlélekkel együtt a teljes Szentháromság. Tudjuk-e mire van szükségünk? Mi nem, de Ő tudja. A Szentlélek tudja és ez a Szentlélek imádkozik és akkor is kéri a kegyelmet számunkra, amikor mi nem is törődünk vele. Hagyjuk, hogy ez a Lélek működjön bennünk! Bízzuk életünket a Szentlélek vezetésére, és tegyük a szeretetnek apró jeleit! Nem szavakra van szükség, hanem tettekre!
Mint például, amikor egy nagyapa hasogatja a fát és az unokája nézi, és azt kérdi az unoka:
– Nagyapa szereted még a nagyit?
A nagyapa nem szól semmit, hanem hasogatja tovább a fát. Amikor befejezte, akkor minden darabot kézbe vesz és a fejsze élét végignyomja rajta minden oldalról. Ezt látva, csodálkozva kérdezi:
– Nagyapa ezt miért teszed?
– Tudod kis unokám a te nagymamád öreg már és nem lát jól. Ezért a fejsze élével leszedem a töviseket, nehogy megszúrja egy tövis a kezét.
Ez a szeretetnek a jele. Nem kellenek ide szavak, mert a tettek mindennél szebben szólnak. Tenni azt, amit a szeretetet diktál.
Kedves Testvéreim, a Szentlélek indítson mindenkit arra, hogy a mai ünnepen a valóságban is legyen egy nagy ölelés az unokák részéről a nagyszülők felé, a gyerekek részéről a szülők felé, a szülők részéről a gyerekek felé, és nagyszülők részéről az unokák felé – zárta szentbeszédét a püspök atya.
Az ünnepi szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a nagyszülők, unokák és a Kórházpasztorációs Iroda vezetője átadták szimbolikus adományaikat a Püspök atyának, áldást kérve életükre, családjaikra, szolgálatukra:
Szentírás – a keresztény hit és a vallásos értékek elsajátítására, megélésére és továbbadására irányítja a figyelmünket. Legyen családi életünk iránytűje továbbra is Isten üzenete, ami eligazít, bátorít, amiből a hétköznapok kuszaságában erőt meríthetünk.
Óra – az unokákkal eltöltött hasznos idő felejthetetlen pillanatait jelképezi. Legyünk ma hálásak a családi élet minden örömteli és nehéz időszakáért, amit átélhettünk, egymás kezét megfogva.
Mesekönyv – olyan olvasmány, ami a gyermekek életét színesíti és nyitottá, fogékonnyá teszi őket a szépre, az értékesre, a jóra. Köszönjük meg nagyszüleinknek a tanúságos meséket, a vidám történeteket, amikkel gazdagították gyermekkorunk napjait.
A virágcsokor – minden szála, nagyszüleink szeretetének egy-egy kifejezési formája, amit nagylelkűen, naponta pazarolnak ránk. Ez a türelem, a kedvesség, az odafigyelés, az önzetlen gondoskodás, a jóra-intés, a bölcs tanácsok, az imatámogatás, az áldozat vállalás. A szentmise kegyelmei erősítsék bennünk a köszönet és a hála erényét.
Öröknaptár – az idő múlásának éltető pillanatait jelképezi, amikkel az Úr elhalmoz, és féltő gondoskodásával a tenyerén hordoz bennünket. Szeretnénk napról-napra családunk minden tagjával együtt haladni az úton: napsütésben és viharban, örömben és nehézségben, fényben és sötétségben, vigaszban és vigasztalanságban, hogy Jézus hiteles tanúivá váljunk környezetünk számára.
Kenyér és bor – azokat az ajándékokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket rá szeretnénk bízni az Ő gondviselő szeretetére. A kenyér és a bor köré helyezzük most gondolatban életünk minden örömét, nehézségét, félelmét, sebét és családunk minden tagját, akik kedvesek számunkra, akiket nagyon szeretünk.
A Szatmári Egyházmegye számos templomában ünnepelték szentmisével a Nagyszülőket és az Időseket.
