Nem hagyatkozhatunk csupán az értelmünkre, Isten kinyilatkoztatását is segítségül kell hívnunk, hogy megtaláljuk a világ üdvözítőjét - mondta Vízkereszt ünnepén Schönberger Jenő püspök.
Évről évre megtelnek a templomok Vízkeresztkor, és ez jelzi az ünnep, hívek életében betöltött szerepét, fontosságát. Az epifánia, Isten megjelenése, láthatóvá válása, az emberiség mindenkori vágya volt. A személyes találkozás vele Jézus Krisztusban történt meg és azóta is megtörténik minden szentmisében, a szentségi Krisztus által. Vízkereszt ünnepén a szatmárnémeti Székesegyházban tizenegy órától mutatott be ünnepi szentmisét Schönberger Jenő püspök. Az áldozatbemutatás elején asszisztenciájával a jobb oldali mellékoltárhoz vonult, ahol megáldotta az ott, edényben elhelyezett vizet, majd végigvonult a templomon és meghintette a híveket. A szenteltvíz, mint szentelmény, az isteni kegyelmek közvetítője. A hívek már a szentmise alatt merítettek az edényben levő szenteltvízből, hogy aztán otthonaikba is elvigyék.
Szentbeszédében, a püspök a kinyilatkoztatásról beszélt. Hangsúlyozta, Isten nem csupán a kiválasztott népet, hanem az egész emberiséget megtérésre hívja, haza várja. "Valamikor úgy gondolták, Istennek semmi köze sincs a pogányokhoz, ők nem kedvesek neki, csak a választott nép fontos. Nem értették meg, Isten azért választotta ki őket, hogy jel legyenek a többi nép számára, hogy általuk az igaz hitre vezesse a nemzetek összességét. Mi, keresztények elfogadtuk a kinyilatkoztatást. De Isten a pogányoknak is kinyilatkoztatta magát. A napkeleti bölcsek példáján egyértelművé vált, nem hagyatkozhatunk csupán az értelmünkre, Isten kinyilatkoztatását is segítségül kell hívnunk, hogy megtaláljuk a világ üdvözítőjét. Isten a mi világunkban, egy valóságos ember, egy gyermek képében lett mindenki előtt nyilvánvaló. Jézus, Isten egyszülött fia, aki emberré lett, elmondja nekünk, hogy Isten Szentháromság, szeretetközösség és minden embert hazavár - nem csak a választott nép fiait. Tehát mi a keresztények feladata? Mire emlékeztet minket az epifánia? Arra, hogy Isten nem csak önmagunkért hívott meg bennünket, hanem azért, hogy mi is csillagok, fénylő jelek legyünk, tanúk azok számára, akik még nem hisznek. Tanúk arra, hogy Jézus szeret minket, ő megváltott. Ha Krisztust beengedjük az életünkbe, ha az ő nyomába lépünk, akkor mindannyian csillagokká válunk ott, abban a környezetben, ahol élünk: a családban, a munkahelyen, bárhol."
Schönberger Jenő püspök rámutatott, ma, Európában sokan téves utakon keresik az üdvösséget. Tévednek, amikor nem valakiben, hanem valamiben vélik azt felfedezni: a hosszú életben, a gazdagságban, az ezotériában vagy épp a mágiában... Éppen ezért nagy a keresztények felelőssége, akik tudják, mi az igazság: nem valamitől, hanem valakitől - Istentől várják az üdvösséget. "Mi is öntudattal rendelkező személyek vagyunk, minket nem üdvözíthet valami, csak valaki. Komoly feladatot szánt nekünk Isten azzal, hogy a hit kegyelmével ajándékozott meg. Ezért, aki az igazságot keresi, az nekünk testvérünk, és imádkoznunk kell azért, hogy ő is eljusson a teljes igazságra. Ne csak részigazságokat higgyen, hanem a teljes igazságot, aki maga Krisztus, Isten fia, aki kinyilatkoztatta nekünk, hogy milyen az Isten. Akkor leszünk igazán boldogok, ha az emberiség nagyobb része találkozik az igazsággal. Így lesz teljes az Isten óhaja, amiért mi is sokszor imádkozunk: add Urunk, hogy egy akol legyen és egy pásztor, hogy mindenki higgyen benned és egyek legyünk Krisztusban" - zárta homíliáját a főpásztor.
A szentmise végén még karácsonyi ének csendült fel, a hívek együtt énekelték, "Leszállt az ég dicső királya". A karácsonyi idő azonban vasárnap, Urunk megkeresztelkedésének ünnepével véget ér.
