Mária mindig egyszerű maradt, kiüresítette önmagát azért, hogy Isten betöltse kegyelemmel - mondta Fromherz Attila, a mikolai közösség búcsúmiséjének szentbeszédében.
Keresztszenteléssel vette kezdetét Szűz Mária királynő ünnepén, tizenegy órától Mikola római katolikus templomának búcsúja - a szentmise bevonulása előtt Schönberger Jenő püspök megáldotta az udvaron álló, felújított kőkeresztet. Az oltárnál kifejezte a hívek irányában érzett háláját, hogy szívükön viselik a templomuk sorsát: "Köszönöm azt a sok áldozatot, amit hoztatok és hoztok plébániátokért, templomotokért, hogy kívül és belül minden szép és egyre szebb legyen. Ma a Boldogságos Szűzanyát köszönteni jöttünk. Minden búcsún hűséget fogadunk, elhoztuk szívünket, szeretteinket - akikért imádkozunk - gondjainkat, de az örömeinket is. Kérjük, hogy a Boldogságos Szűzanya legyen a továbbadója a mi kéréseinknek Isten felé. Hiszen ha Isten általa lépett a világba, akkor nagyon helyes, hogy mi pedig, a kéréseinket általa küldjük a mindenható Atyánk felé"- mondta bevezetőjében a püspök atya.
Az ünnepi esemény szónoka Fromherz Attila lajosvölgyihutai plébános volt, aki annak a valóságnak felismerésére igyekezett a híveket vezetni, miszerint minden jó, minden kegyelem Istentől érkezik. És így, valójában minden erény, érték és kincs az övé. Szűz Mária tudta ezt, de abban is példát mutat a keresztény embernek, hogyan kell önmagát kiüresítve a kegyelmet kiesdje és fogadja.
"Az első századoktól kezdve királynőként is ábrázolták Máriát. A mikolai templomban is koronával, jogarral látjuk. De mit is jelent számunkra Mária, mint királynő? Az ő esetében a korona nem a hatalom jelképe. Épp ellenkezőleg, ezzel is Jézusra mutat, hiszen a koronát is tőle kapta: Krisztustól, a királytól. Azt sugallja: 'mindaz ami vagyok, amivé lettem, mindenem, amim van, Istennek az érdeme, hiszen mindent tőle kaptam'. Mária mindig egyszerű maradt, kiüresítette önmagát azért, hogy Isten betöltse őt kegyelmével. Ezért is imádkozzuk, kegyelemmel teljes. Helyet biztosított életében, szívében, lelkében Isten kegyelmének. De Isten mindezt a kegyelmet nekünk is ajándékozni akarja. Ma tegyük fel magunknak a kérdést, milyen gyakran ismerjük be Isten és saját lelkiismeretünk előtt, hogy mindaz, amivé lettünk, amivel rendelkezünk, nem más, mint Isten gondviselése és áldása? Tudnunk kell ugyanakkor, hogy csak akkor kapjuk meg Isten kegyelmi áldását életünkben, a családjaink, közösségeink életében, ha helyet és időt készítünk számára lelkünkben. Ahol nincsen számára hely, kérés és ima, ott nem árad a kegyelem."
A szentmiseáldozatot nem csak az ülő- és állóhelyeiben megtelt templomból, hanem az udvarról is követték a hívek. Annak ellenére, hogy keddre, munkanapra esett, csaknem az egész falu az ünnep hangulatában élt. Az áldozatbemutatás végén sem tértek azonnal haza, hiszen szeretetvendégségre hívták a papokat és híveket - már a kapuban étellel és hűsítő itallal kínálva őket.
