Szatmárnémetiben és Nagykárolyban találkoztak az esperességek hitmélyítő találkozóinak vezetői. A járványhelyzetből adódó hosszas kihagyás után a résztvevők először találkozhattak közelebbről a Gondviselés évének tematikájával.
A Szatmári főesperesség csoportjának találkozóján Ft. Hankovszky Ferenc elmondta: Az elmúlt évek gyakorlatai azt mutatták, hogy egy adott témakör hároméves ciklusra bontása elegendő időt biztosít az adott tematikában való elmélyülésre, ugyanakkor mégsem túl hosszú idő ahhoz, hogy a kifáradás jelei legyenek érezhetőek az adott témával kapcsolatban.
Így van ez a Gondviselés évével is. Ebben a különleges időszakban sem lehet megfeledkezni a hálaadásról és az imádságról. A tematikus év hitmélyítő találkozói meghívják a résztvevőket, hogy az önismeretet gyakorolva, merjenek megnyílni Isten és egymás felé; míg az imádságban Isten felé irányul a figyelem, addig a közösségi beszélgetések helyet biztosítanak az Isteni Gondviselésről való tanúságtételre.
A köszöntőben a Gondviselés évét megnyitó körlevélből ismert szőnyegszövős motívumra utalva Ft. Hankovszky Ferenc elmondta, hogy a megpróbáltatások idején különösen is megtapasztalhatjuk a gondviselést. A kérdés csak az, hogy mi melyik oldalán állunk a szőttesnek? Ugyan néha történnek hibák a szövésnél, de az Isteni Gondviselésben mindez egy nagyon szép motívum és pont ettől a hibától lesz egyedi. Így a valóság bemutatásához is hozzátartozik a megpróbáltatás, ebben az Úr Jézus adott példát nekünk. A csodákban mind tetten érhető a Gondviselés, és megerősít abban, hogy Isten nem hagy magunkra bennünket a szenvedésben sem.
Ahogy Szatmárnémetiben, úgy Nagykárolyban is az első találkozó témájának középpontjába az újra nyitás nehézségeit és lehetőségeit helyezték a szervezők. A vérfolyásos asszony történetét átelmélkedve a résztvevők megfogalmazták, hogy a gyógyuláshoz mekkora szükség volt az asszony bátorságára: ha nem lett volna elég bátor és elszánt ahhoz, hogy Jézus közelébe férkőzzön és megérintse ruháját, nem gyógyult volna meg. Ebben az időszakban pont ezeknek a csoportoknak kell a világ „ellenpólusává” válniuk. Meg kell tanulni együtt élni a járvánnyal, és fontos, hogy a kisközösségekben a vírushelyzet helyett újra a lelki élet kerüljön a figyelem középpontjába, hiszen erre most az eddigieknél is nagyobb igény van.
