Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
Jézus bemutatása a templomban a IV. századtól ünnep általánosan az Egyházban. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának és a fénynek ünnepe lett, a görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. Az áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
A szentelt gyertya az egyik legrégibb jelképe Krisztusnak. A népszokás szerint, keresztelésig az újszülött mellett világított a gyertya, hogy a „pogánykát” a rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment a templomba, szintén gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek régen a súlyos beteg és a halott mellett is, de mindenszentek és halottak napján, más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, égzengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.
Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.
A szatmárnémeti Székesegyházban február 2-án, pénteken Schönberger Jenő püspök délelőtt tizenegy órától mutat be gyertyaszenteléssel egybekötött ünnepi szentmisét.
