A segítségnyújtás felvállalása és a segítség elfogadása állt az önkéntes beteglátogatók májusi találkozójának középpontjában.
Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó volt az önkéntes beteglátogatók május 28-i találkozójának meghívott előadója. A korábbi képzéssorozatokon részt vett beteglátogatóknak nem ismeretlen az ő neve, számos alkalommal osztotta meg már tudását, tapasztalatát és élményeit a szatmáriakkal, most pedig az új tagokkal is.
Előadásában emlékeztetett a meghívásra és a közvetítő szerepre: "Az Úristen hívott meg minket és használ eszközként. Ennél nagyobb boldogság nem is lehet, mint hogy Isten tervében részt tudunk venni, a jó szolgálatában lehetünk. Én minden nap hálát adok azért, hogy eszköz lehetek. Ha ezt a szerepet elfogadjuk, észrevesszük, hogy legalább annyi jót kapunk a betegektől, mint amennyit adunk."
Válaszként, a résztvevők többen elmondták, valóban éreztek meghívást saját korábbi betegségükben, kiszolgáltatottságukban. Saját- vagy közeli ismerősük, rokonuk betegségben meg tudták élni a szenvedés mélységét, ez volt az indítóok, hogy mások szolgálatára szenteljék idejük egy részét. A felajánlott idő fontosságát hangsúlyozta Gajdos Zsuzsa is: "A lényege a beteglátogatásnak az, hogy viszünk a mi időnkből és csak a betegre figyelünk. Sokszor csak hallgatnunk kell, a betegek gyakran szívesebben megnyílnak egy idegennek, akivel lehet, nem is találkoznak többé, mint az ismerőseiknek."
A beteglátogatásban az egyik hasznos kézikönyv épp a Biblia, amelyben megfigyelhetjük Jézus hozzáállását a betegekhez: "Testi betegeket gyógyított, de lecsendesítette a lelki viharokat is. Számos gyógyítás-történetben kéréssel fordulnak Jézushoz és ő segít, de vannak alkalmak, amikor ő talál rá megy el a beteg emberhez. A kérés-elfogadás kettőse fontos, akarni kell a gyógyulást és el kell fogadni a segítséget. Ugyanúgy, a segítő, az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan észre kell, hogy vegye, meg kell, hogy hallja a segélykérést, vagy segítenie kell úgy is, hogy az illető nem kéri."
