Április 11-én, Virágvasárnap előtti pénteken este 20.00-tól tartották Szatmárnémeti főterén a városi keresztutat, a világiak irodája és az ifjúsági iroda szervezésében.
Az esős, hideg áprilisi idő ellenére sok hívő gyűlt össze az imára, a Székesegyház előtti téren. Nemcsak a város plébániáiról jöttek zarándokok, hanem az egyházmegye különböző településeiről is érkeztek buszokkal, kis kocsikkal. A hívekkel együtt imádkozott Nm. ès Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök és azok a plébánosok, akik elkísérték híveiket erre az imaalkalomra. Ferenc pápa gondolata, bátorító üzenete hangzott el a bevezetetőben: '’Jézus ott van velünk, velünk együtt sír, mert elkísér minket azokra a sötét helyekre, amelyek sírásra késztetnek minket. A keresztény élet olyan út, amelynek erőt adó megállókra is szüksége van, melyek táplálják és erősítik a reményt, nélkülözhetetlen útitárunkat, amely meglátatja velünk a célt: az Úr Jézussal való találkozást. Mária felkelt és útnak indult. Jézus az Édesanyjától tanult, még a kereszt súlya alatt is. Jézus felkelt és útnak indult. Uram, taníts minket, arra, hogy felkeljünk és elinduljunk, még akkor is, ha az élet nehéz.’’ A keresztutat Ft. Mayer Nándor a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa, az egyházmegye ifjúsági és ministráns lelkésze vezette, aki elmondta, hogy a remény évének egyik kiemelt eseménye ez az alkalom, ami búcsúnyerési lehetőséggel jár azok számára, akik jelen vannak és elimádkozzák a Szentatya szándékára kijelölt imákat. A menet a templom nyitott kapujából indult, a kereszt vezetésével, amit családapák hordoztak a vállukon állomásról-állomásra. A park körül felállított keresztúti képek állomásainál, a 44-es számú Dsida Jenő cserkészcsapat tagjai álltak őrséget. Az elmélkedéseket a város plébániáinak képviselői, fiatalok és családosok olvasták magyar, román és német nyelven. A zenei szolgálatot Hadházi Éva zenetanár vezetésével, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai vállalták.
A keresztút záró gondolatát, a jubileumi év imáinak elmondása és az áldás követett. ''A szenvedés önmagában véve semmit sem ér, de a Krisztus passiójában résztvevő szenvedés nagy ajándék: Isten szeretetének egyik jele, mert úgy mutatta meg e világ iránti szeretetét az Atya, hogy Fiát adta értünk... Dicsőség a Feltámadottnak, aki ismervén gyöngeségünket és kifosztottságunkat, eljön, hogy a megingathatatlan bizalom himnuszát énekelje bennünk…''
A résztvevők tanúságot tettek hitükről, az összetartozás erejéről, Jézus és az egyház iránti szeretetükről.
