A türelem napja. Ezt a nevet viselte szeptember 8-a, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus negyedik napja. A Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepén a Hungexpon szervezett konferencián elmaradt a szokásos délelőtti szentmise, ezért a program a szokásosnál hamarabb fejeződött be, így a résztvevő zarándokok a budapesti templomokban a más-más nyelveken bemutatott szentmiséken vehettek részt.
A Laudesben Stanisław Gądecki poznani érsek így elmélkedett: „A Szűzanya születése a Fiú születésének másolata lett.”- majd Krétai Szent Andrást idézetéből kiindulva kifejtette: „Ma felépült a világmindenség Teremtőjének tabernákuluma; ma az Isten felfoghatatlan tervének ereje által a teremtés a Teremtőnek új lakhelyet készít, és ezért mi mindannyian a Szűzanyának, a Béke Anyjának gyermekei vagyunk”.
„A türelemmel viselt szenvedésben az Eucharisztia a gyógyulás kenyere” – hangsúlyozta katekézisében Charles Mainz Bo, Mianmar első bíborosa. Bo bíboros, az Ázsiai Püspöki Konferencia elnöke, elmondta, hogy az előző Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelyet a Fülöp-szigeteken, Cebuban rendeztek, mindmáig nagy hatással van az egész országra, amely még mindig a legnagyobb katolikus közösséggel bíró ország Ázsia azon részén. Az főpásztor elismeréssel szólt a magyarországi katolikus egyház múltjáról és tanúságtételéről, melyet az elnyomás idejében kellett elszenvednie.
A mianmariak életét bemutatva fegyveres konfliktusokról, járvány-helyzetről, gazdasági összeomlásról, természeti katasztrófákról beszélt. Az 55 millió lakosú dél-kelet ázsiai országnak 55 millió lakosa van, buddhista többséggel, de a fiatal keresztény közösségek száma is – minden nehézségük ellenére – folyamatosan gyarapszik.
A bíboros elmondta, hogy a türelem a Szentlélek ajándéka. Olyan kegyelem, amelynek kulcsa nem a várakozás, hanem a jó magatartás a várakozás közben. Kalkuttai Teréz anya példáját állította a hallgatók elé, aki évtizedeken át türelemmel végezte munkáját, felismerve, hogy a változás, ha egyáltalán bekövetkezik, valójában egy lassú folyamat eredménye.
Minden embernek türelemre van szüksége, hogy megértse Isten tevékenységét: „Az élet nem gyorsétterem, hanem türelmes zarándoklat.” – vélekedett, majd rávilágított, hogy a türelem a keresztény élet egyik nagy erénye.
Isten türelme egészen elképesztő az emberek iránt. Az első emberpár bűnbeesése után kegyelmi szövetséget ajánlott. Türelme Noé történetében is kézzelfogható, de legteljesebben az Evangéliumban ismerhető fel, amikor Jézust, Isten Fiát elutasítják, valamint az Egyházzal szemben is türelmet tanúsít, nem mondd le saját Egyházáról akkor sem, amikor az kudarcot vall.
A fakultációk során Moyses Azevedo a Katolikus Shalom Közösség alapítója a fiatalok evangelizációjáért tett törekvéesiről beszélve kiemelte, hogy minden nemzedéknek szüksége van arra, hogy evangelizálják. A közösség alapítója visszaemlékezett, hogy 1980-ban érseke felkérte, hogy az országban rendezett Eucharisztikus Kongresszus pápai szentmiséjén ajándékot adjon át Szent II. János Pál pápának a város fiataljai nevében. Sokat gondolkozott, hogy mit ajánlhat fel egy alig húsz esztendős fiatalember, végül életének és fiatalságának felajánlásával választolt Isten hívására. Így született meg a Shalom Katolikus Mozgalom. Később létrehozott egy olyan evangelizációs központot, ami valójában egy pizzéria volt, melyet az evangelizációs tevékenység szolgálatába állított. A hely igazi missziós tér lett, ahogy Azevedo fogalmazott: „az öröm, a kreativitás és az igazság kimondása jegyében”.
Székely János szombathelyi megyéspüspök a teremtett világ védelmére hívta fel a figyelmet. „Az Eucharisztiában Krisztust teljes egészében vesszük magunkhoz, benne az ő gondolatait, lelkét, szellemiségét is, és életünket is e szerint kell alakítanunk. Ekkor nem elég az oltáron megtörni a kenyeret, meg kell törnünk a magunk kenyerét is a legszegényebbek számára is, és meg kell óvnunk a teremtett világot, hogy legyen egészséges kenyér és iható víz a legszegényebb családok asztalán is.” – mondta, majd hozzátette, hogy Magdalena Noszczyk, a Laaudato Si mozgalom európai vezetője szerint, a klímaválság miatt nagyon sokan nélkülözik a mindennapi kenyeret.
Justo Antonio Lofeudo, a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesközösség egyik alapítója XVI. Benedek pápát idézte, aki azt mondta, hogy a Szentségimádás a keresztény ember számára létfontosságú, és a hívek figyelmét újra rá kell irányítani az Eucharisztiában valóban jelenlévő Jézus Krisztusra. Ahogy Szent VI. Pál pápa Isten népének hitvallásában írta: „Édes kötelességünk tisztelni és imádni a látható ostyában a megtestesült Igét, akit nem láthatunk, de aki – anélkül, hogy elhagyná a mennyet – jelenvalóvá lesz számunkra.”
David-Maria Jaeger OFM, a Rota Romana, vagyis az egyház legmagasabb szintű fellebbviteli törvényszékének bírója rámutatott, hogy az Eucharisztikus Kongresszusok valójában Krisztus igazi áldozatát, igazi Testét és Vérét ünneplik, amely a kenyérben és a borban válik jelenvalóvá. Az Eucharisztia nem eszme, hanem valódi áldozat, valódi jelenlét; titokzatos módon az az áldozat, amelyet az emberiség Megváltója azon a bizonyos napon, azon a bizonyos helyen, ténylegesen felajánlott a világ üdvösségéért.
A konferenciát követően a zarándokok a kora esti szentmisére indulva ellepték Budapest utcáit, megkeresve az anyanyelvükön bemutatott szentmiséket. Az egyes plébániai közösségek kisebb kulturális műsorral is készültek a vendégek számára. A NEK programfüzete így fogalmaz: „Az egyhetes rendezvénysorozaton belül talán ez a délután fejezte ki a leginkább, hogy különbözőségeink ellenére, mindannyian testvérekké válhatunk az Eucharisztia által.”
A zarándokok választhattak olasz, spanyol, francia, német, magyar, szlovák, angol, román, lengyel és portugál szentmisék közül, melyek közül a Szent Anna-templomban bemutatott román nyelvű szentmisét Aurel Percă érsek, a Szent Angyalok-templomban bemutatott olasz nyelvű szentmisét pedig Sarah bíboros celebrálta.
