Nagycsütörtökön az Anyaszentegyház két szentség születését ünnepli: az Eucharisztia és az egyházi rend szentségének alapítását. Az utolsó vacsora alkalmával Jézus Krisztus a kenyeret az ő szent testévé, a bort pedig az ő drága vérévé változtatta, majd ennek cselekvését apostolaira bízta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ezzel megalapította az Oltáriszentséget, amelyben ő maga válik jelenvalóvá, és megerősítette az apostoli szolgálatot.
Ezen a napon reggel a plébániákon nem mutatnak be szentmisét, mivel az utolsó vacsora emlékmiséjére az esti órákban kerül sor. Délelőtt azonban az egyházmegye papsága a főpásztor vezetésével a székesegyházban gyűlik össze, hogy közösen ünnepelje a krizmaszentelési szentmisét, amelyben a megyéspüspök megáldja a betegek olaját, a keresztelendők olaját, valamint a szent krizmát. Ezeket az olajokat az év során a keresztelés, bérmálás, papszentelés, betegek kenete kiszolgáltatásakor, valamint templomszenteléskor használnak. A krizmaszentelési szentmise különösen is kifejezi a papság egységét a püspökkel, és méltó módon nyitja meg a Szent Három Napot, az Úr szenvedésének, halálának és feltámadásának ünneplését.
2025 nagycsütörtökjén ünnepelték a papság jubileumát a Szatmári Egyházmegyében. Az ünnepi esemény a Szatmárnémeti Megmaradás Házában vette kezdetét. Az összegyűlt papságot Schönberger Jenő püspök köszöntötte, majd az imádságos együttlét a Rómaiakhoz írt levél egy szakaszának felolvasásával és a 83. zarándokzsoltár elimádkozásával folytatódott. Ezt követően a papság zarándokolva indult a székesegyházhoz, a menet élén a jubileumi kereszttel. Útközben elimádkozták a fájdalmas rózsafüzér első tizedét, a székesegyház kapujánál pedig a 23. zsoltárt. A Mindenszentek litániáját énekelve vonultak be a templomba. A búcsú elnyeréséhez szükséges imák közös elimádkozása után kezdődött a szentmise.
A szentmise bevezetőjében a főpásztor rámutatott, hogy a paptestvérekkel együtt mint „a remény zarándokai” léptek be Krisztus keresztje nyomában a Székesegyházba, imádkozva, hogy közösen elnyerjék a jubileumi búcsút. Köszönetet mondott az Anyaszentegyháznak, a Szentatyának és a minket, meghívó és ennyire szerető Istennek ezért a különleges ajándékért. Kiemelte, hogy ebben a szentmisében a püspök a papokkal együtt megáldja azokat a szent olajokat, amelyeket az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásakor használnak: a betegek kenetét, a keresztelendők olaját és a szent krizmát. Imádságra buzdított mindenkit, hogy Isten áldása töltse el a szent olajokat, hogy Isten kegyelmének forrásai legyenek egész évben. Arra kérte a híveket, különösen a gyermekeket és fiatalokat, hogy imádkozzanak a püspökért és a papokért. Hangsúlyozta, hogy a papság Isten hűséges munkatársaként az üdvösség szolgálatában áll, és ők is imádkoznak a hívekért minden szentmisében.
A főpásztor a szentbeszédben a szentírási olvasmányok üzenetére építve hangsúlyozta: Jézus nemcsak felolvasta Izajás jövendölését, hanem ki is mondta, hogy benne beteljesedett az Írás. Ő az Atya ígéretének testet öltése, a jó hír, aki gyógyít, megszabadít és reményt ad az emberiségnek. Az Úr Lelke nemcsak Jézuson, hanem rajtunk is nyugszik. A püspök ezért arra hívott meg mindenkit, hogy örömhírt vigyen, és élő reményt sugározzon a világba. A Boldogságos Szűz Mária példájával bátorította a híveket, hogy hivatásukat örömmel és hűséggel éljék meg. Arra buzdította a papokat, hogy ne fáradjanak el küldetésükben. Legyenek együttérzők és reményhozók, különösen a megtört szívűek számára. A gyermekekhez és fiatalokhoz is szólt, hangsúlyozva, hogy Isten őket is küldi a saját környezetükbe, hogy szeretetben és igazságban tegyenek tanúságot. Kiemelte, hogy az igazi öröm a szív gazdagodásából születik. A híveket pedig arra hívta, hogy fogadják testvérként papjaikat, segítsék őket küldetésükben, és álljanak mellettük a nehézségekben is. A szentbeszéd zárásaként hálát adott a paptestvérek szolgálatáért, engedelmességükért, és megköszönte nekik, hogy Isten népét hűséggel vezetik.
A homília után a papság ünnepélyesen megújította papi ígéreteit, majd bemutatták a főpásztornak a megszentelendő olajokat. A szentmise eucharisztikus imája végén a főpásztor először a betegek olaját áldotta meg, majd a befejező könyörgés után sor került a keresztelendők olajának és a szent krizmának a megszentelésére.
