A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye két pontján ünneplik templomuk búcsúját Krisztus Király ünnepén.
Krisztus királyságának liturgikus ünneplése viszonylag új keletű, XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben. Maga a gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz, a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás jellegzetes mozzanataival írja le. A fölmagasztalás megfelel a trónra ültetésnek: a „minden nyelv hirdesse” a koronázáshoz kötött ünnepi üdvözlésnek, a „térdek meghajlása” pedig a hivatalos hódolatnak.
Ahogy a levélben találjuk: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,6-11).
Amikor az első keresztények a megdicsőült Jézust Uruknak szólítják és vallják, hogy Ő az Úr, a kifejezés mögött az uralkodói méltóság nyer hangsúlyt. Az evangéliumok is érzékeltetik, hogy a Jézus keresztjére helyezett felirat – Ő a zsidók királya –, eredeti szándéka ellenére komoly igazságot fejez ki a hívő szemlélő számára.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében két templom titulusa Krisztus Király: a nagybányai - veresvízi és az avasfelsőfalui. Nagybányán, Veresvízen vasárnap, tizennyolc órai kezdettel tartanak búcsúmisét Szecsete Zoltán orotvai (Hargita megyei) plébános szentbeszédével. Ő tartja a búcsút megelőző triduumot is.
nagybányai oltárkép
