Szombaton ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját Aknasugatagon Ft. Vizauer Ferenc nyugalmazott lelkipásztor. A nagy eseményen vele együtt ünnepelt több paptársa, szülőfaluja, Aknasugatag egyházközsége, valamint azon egyházközségek hívei is, akiket szolgálati évei alatt pasztorált. A szentmise ünnepi szónoka Ft. Reszler Mihály máramarosi főesperes-plébános volt.
A szentmise kezdete előtt az aranymisés pap néhány gondolatban összefoglalta papi pályafutásának történetét: elmondta, hogy sok más paptársával együtt, Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá 50 évvel ezelőtt, majd könnyek között adott hálát az elmúlt időszak minden kegyelméért. Mint fogalmazott, az élet bármennyire is messze sodorta sokszor hazájától, szülőfalujáról, Aknasugatagról sosem feledkezett meg. Nyugdíjazását követően úgy döntött, hogy visszatér oda.
Reszler Mihály prédikációjában kifejtette, hogy az aranymise nem más, mint hálaadás ötven év papságáért. „Van amiért hálát adni, de ugyanakkor tükör is a jubileumi szentmise úgy a jubiláns, mint a többi pap és az egész nép számára. Bele kell néznünk Krisztus arcába ilyenkor, ahol visszatükröződik a papi élet lényege, hogy számadást is adjunk: sikerült a modellt követve azzá válni, ami a papi hivatás lényege? Segítettünk a papnak, hogy az legyen, akinek lennie kell?” – tette fel a kérdést a szónok.
A pap világban betöltött feladatáról elmélkedve, az apostoli szolgálatot helyezte előtérbe. „Miért, és mire választott ki Jézus? Mi a pap feladata a világban? Tanít másokat? Tanácsokat ad? Vígasztal? Imádkozik másokért? … A pap jó pásztorként nem retten meg a kockázatoktól, késlekedés nélkül elindul a legelőn kívülre és munkaidőn kívül. És nem fizetteti meg a rendkívüli szolgálatoka. Nem halogatja a keresést, nem gondol arra, hogy „ma már megtettem kötelességemet, legfeljebb holnap foglalkozom vele”, hanem azonnal beveti magát. Szíve nyugtalan, mindaddig, amíg meg nem találta azt az egyetlen elveszettet… A pap szíve kereső szív, amely nem sajátítja ki az időket és a tereket. Nem védi féltékenyen jogos pihenését – a jogost említem, még azt sem -, és sosem követeli, hogy ne zavarják. Az Isten szíve szerinti pásztor nem védi saját kényelmét, nem aggódik jó híre védelméért, hiszen megrágalmazzák majd, mint Jézust” – fogalmazott többek között Reszler Mihály.
Az aranymisén nem csak a jubiláló pap adott hálát az elmúlt ötven év papságáért, hanem a közösség tagjai is hálájukat fejezték ki Istennek, ugyanakkor verses köszöntések közepette fejezték ki jókívánságaikat. Az ünnepi szentmisét szeretetvendégség követte.
Forrás: Máramarosi Hírmondó
