Kis Szent Teréz ünnepe

Lisieux-i Szent Teréz kármelita rendi római katolikus szerzetesnő volt. 1873. január 2-án született, családja kilencedik gyermekeként. Kilenc éves korában testvére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba. Teréz ekkor követni akarta nővérét, ám még túl fiatal volt, nem fogadhatták be a kolostorba. 1883 márciusában megbetegedett, az orvosok tehetetlenek voltak. A betegszobában ágya mellett Mária-szobor állt. Május 13-án testvérei Szűz Máriához fohászkodtak, neki pedig látomása volt, melyben Mária rámosolyog. Másnapra a tünetek megszűntek, teljesen meggyógyult.

1886 karácsonyán életét meghatározó lelki élményt tapasztalt. Ettől kezdve kármelita hivatása megerősödött: imádkozni másokért, megmenteni másokat. 1888. április 9-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén lépett be a Lisieux-i Kármelbe, majd 1890. szeptember 8-án tette le fogadalmát. Három év noviciátus után kérte a perjelnőt, hogy örökös novícia maradhasson. Ekkortájt kezdett el verseket, színdarabokat írni a közösség számára.

Huszonegy éves korától nagykorúként már ő is böjtölhetett. Ezután állandósultak a torokfájásai, mellkasi fájdalmai. Megkezdődnek Teréz belső megpróbáltatásai is, melyek haláláig tartottak: kísértések a hit és remény ellen. Állandó gyomorbántalmak, láz, hányások gyötörték, köhögési rohamok kínozták. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg, hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében.

1907-ben X. Piusz pápa jelentette ki, hogy kívánja a szentté avatást. Egy magánkihallgatáson Terézről a következőt mondta: „a modern idők legnagyobb szentje”. 1921. augusztus 14-én XV. Benedek pápa kiadta a dekrétumot, mely szerint Teréz az erényeket hősies fokon gyakorolta. A boldoggá avatást azonban már XI. Pius pápa végezte 1923. április 29-én, és ő avatta szentté is 1925. május 17-én.

A szatmári egyházmegyében a szatmárnémeti, Pálfalvai-úti templom titulusa Kis Szent Teréz. Búcsújára október 1-jén, kedden este hattól kerül sor Seffer Dániel ugocsai esperes szentbeszédével.