Máramarosszigeten képezték tovább az esperesség hitmélyítő csoportjainak vezetőit.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális terve megvalósításának fontos részét képezik a hitmélyítő találkozók. A cél ebben a négy éves szakaszban az elmélyülés, a hívek hitének megerősítése egyéni és közösségi szinten. A felnőtt keresztény ember Isten-képe fejlődik, az imádkozó, elmélkedő testvér-szeretete mutatkozik meg és nyer érvényt. Az Önátadás Éve lelki utazása után a Krisztus-közösség Évében tehát már a közös úton haladás, az egymás kezét megfogva történő Istenre tekintés van a középpontban. A hitmélyítő találkozók, hosszú lelkigyakorlatként szövik át a teljes időszakot - a hívek a plébániákon találkoznak és megadott segédanyagot felhasználva tekintenek különböző témákat, kérdéseket.
Minden csoportot a közösség egy-egy tagja kíséri. Ő külön készül, a találkozókat előkészíti és levezeti. A kísérők számára a Püspökség időnként megerősítő képzéseket tart. A tavalyi nagy, közös egyházmegyei szintű képzés után most esperességekbe mennek el a pasztorális irodák képviselői. Így történt január 28-án, amikor Lepedus István és Tyukodi Beáta SJC referensek Máramarosszigetre, a Borromeo Szent Károly plébániára látogattak.
Már rendezvény eleji imában buzdítottak: ti vagytok a föld sója, éljetek úgy, hogy valóban megízesítsétek mások életét. Reszler Mihály főesperes felvezetőjében az erőmerítés fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy kellenek azok a pontok, ahonnan újra el lehet indulni, ahol töltődni lehet, hogy aztán a Szentlélek erejéből végezhessék feladatukat.
A csoportvezetők beszámoltak tapasztalataikról, amelyek a közösségek érését mutatták: egyre inkább odafigyelnek egymásra, szívük ügye lett a tagok, vagyis egymás lélekben történő növekedése.
Lepedus István ezt követően beszélt nekik a csoportban való szerepekről - ezek lehetnek motor, megvalósító, forrásfeltáró, csapatjátékos, vezető, ötletgyártó, örök kritikus, specialista... Kiemelte, mindegyik szerepre szükség van, és csak úgy tud a közösség jól működni, ha egyiket sem zárják ki vagy szüntetik meg. A jó vezető felismeri a szerepek viselőit és úgy kezel mindenkit, hogy az egyéniségének megfelelő feladatot kapjon - csak így tud jól működni a csoport.
A szerzett információkat játékkal mélyítették, de a felmerülő kihívások közös megtárgyalására, a tanácsok kérésére és adására is maradt még idő.
