Vízkereszt napján Schönberger Jenő püspök arra kérte híveit, hozzanak döntést Isten mellett, és tegyék láthatóvá életükben, ők Krisztus követői.
Jézus Krisztusnak a világban való megjelenése ünnepén, minden évben, minden népek felé újra és újra hangsúlyt nyer a meghívás az üdvösségre. A napkeleti bölcsek elindultak a megszülető Isten Fia felé és elfogadták Őt megváltójuknak – a történés szimbolikája üzenetet hordoz, miszerint Jézus Krisztus a pogány népekért is, minden emberért született, tanított és halt kereszthalált. Vízkeresztkor, régi hagyomány szerint a katolikus templomokban vizet szentelnek, amivel a papok meghintik a jelenlevő híveket, majd azok vesznek a vízből és hajlékaikba magukkal viszik.
A bevonulást követően Schönberger Jenő püspök is, asszisztenciájával a jobb mellékoltárnál elhelyezett, vizet tartalmazó edényekhez vonult, s ott megáldotta a sót, amit amit a vízbe öntött. Megáldotta a vizet is, majd meghintette vele a híveket, a keresztségükre való emlékeztetésként. A só megáldásakor így imádkozott: „Mindenható, örök Isten, alázattal kérjük irgalmadat. Áldd meg atyai jóságoddal ezt a sót, amit az emberiség használatára teremtettél. Add, hogy mindazoknak, akik használják, testi-, lelki üdvét szolgálja. Amire hintik vagy amibe vegyítik, az tisztuljon meg a gonosz lélek minden ártó hatalmától és megrontó befolyásától, Krisztus, a mi urunk által.”
A víz megáldásakor a Püspök így könyörgött: „Istenünk, te az emberek üdvözítésére szánt legdrágább titokzatos ajándékaidat, misztériumaidat a vízből fakasztod számunkra. Hallgasd meg könyörgésünket: áraszd erre, a megtisztulás sokféle módját jelképező vízre áldásodat. Add, hogy ez a víz, mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává. Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg a sátán minden cselvetése. Ennek a víznek hintése, és szent neved segítségül hívása által, Urunk, te őrizd meg a ház lakóinak épségét és nyugalmát, Krisztus, a mi Urunk által.”
Szentbeszédében, Schönberger Jenő püspök előbb az ünnep jelentéséről elmélkedett: „A mai ünnepnek a görög neve epifánia, vagyis Isten arcának a megnyilatkozása. Keleti testvéreink három dolgot ünnepelnek, és hajdan mi is a három dolgot ünnepeltük a mai napon – de a latin egyház szétválasztotta, és külön alkalmakra tette a három titoknak az ünneplését. Isten fiának a bemutatkozása, megjelenése a világban, először is gyermekként történt. A három napkeleti bölcs előtt Isten feltárta a titkot: megszületett Fia, egy gyermekben. A napkeleti bölcsek hódoltak előtte, és ezzel Isten azt jelezte, mindenkit meghív, nem csak a választott népet, hanem minden embert – a pogányokat is – az üdvösségre. A másik epifánia, vagyis Isten-jelenés akkor történt, amikor Jézus megkeresztelkedett. Ezt az eseményt a most eljövő vasárnap ünnepeljük. Urunk megkeresztelkedése ünnepén arra emlékezünk, hogy a Szentlélek leszállt Krisztusra, miután a Jordán vizéből kiemelkedett. Hallatszott Isten hangja: <<Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik>> (Mt 3,17). A mennyei Atya megmutatta az Ő egyszülött Fiát az embereknek. A harmadik epifánia pedig, amikor az Úr Jézus a vizet borrá változtatta – kinyilvánította isteni hatalmát. Az evangéliumból az erre vonatkozó részt a mostanira következő vasárnap olvassuk fel. De most, ennek a gazdag ünnepkörnek az első részében, a három napkeleti bölcs látogatásáról emlékeztünk meg és vizet szenteltünk. A vízszenteléssel Isten áldást akar hozni a mi házainkba. Ezért használjuk a szentelt vizet. A Szentlélek ereje az, ami a gonosz lelket elűzi, ami jelenvalóvá teszi Istent mindennapi életünkben. Ez a kegyelem. Mindig észre kell, hogy vegyük a kegyelmet, az isteni ajándékot.”
Schönberger Jenő püspök arra kérte a híveit, a napkeleti bölcsekhez hasonlóan hozzanak egy döntést, induljanak el, de tartsanak is ki Krisztus mellett: „Az embert semmi nem teheti boldoggá csak Isten, aki egy személy. Amikor azt mondjuk, mi keresztények vagyunk, azt jelentjük ki, mi már ismerjük azt, akire az életünket építenünk kell, akit követnünk kell és akit várunk! Ő egy személy. Isten azért lett emberré, hogy egyszülött Fia embersége által minden ember be tudjon kapcsolódni Isten szentháromságos életébe. Ő képes bennünket boldoggá tenni. De hiszek-e annak, akit én elfogadtam istenemnek? Minden keresztény ember életében kell, hogy legyen egy alapvető döntés. Tudom, hogy kinek hiszek, ismerem Jézus Krisztust, megismertem az Istent, elfogadtam, hogy Ő szentháromság, Ő a szeretet... De akkor építsem az életemet rá! Kezdjünk el Isten akarata szerint élni úgy, hogy az meg is mutatkozzon az életünkben.”
A szentmise végén még a karácsonyi dallamok csendültek fel, „Leszállt az ég dicső Királya” – énekelték a hívek, majd a kivonulás után sorban a szenteltvizet tartalmazó edényekhez járultak. Egy nap múlva, vasárnap, Urunk megkeresztelkedésének ünnepével véget ért a karácsonyi ünnepkör.
