Az egyházmegye tematikus évének rájuk vonatkoztatható üzeneteit keresték az önkéntes beteglátogatói kör tagjai, szombaton.
„Mielőtt keresnénk a szenvedőkkel való találkozást, először az Úrral való találkozást kell keresnünk, tőle kegyelmet, erőt merítve” - emelte ki Gáspár Annamária egyházmegyei kórházpasztorációs referens, az önkéntes beteglátogatók január 27-i találkozójának elején.
Az új naptári évben az új egyházi év tematikáját tekintették, és annak szolgálatukra érvényes üzeneteit keresték. „A Lisieux-i Kis Szent Teréztől kölcsönzött gondolat - Minden kegyelem! - a mottó, amely arra késztet, hogy vegye észre az ember Isten ajándékait és működését az életében. Kegyelem az, hogy az Úr meghívott erre a szolgálatra. Mi meghallottuk az Ő hívását és Sámuelhez hasonlóan válaszoltunk: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! (Sam 3,9). De kegyelem az is, ha egy beteg megengedi, hogy meglátogassam őt. Gyakran elgondolkodom azon, ki tesz jót kivel? Én, mivel beteget látogatok vagy a beteg, mivel megengedi, hogy meglátogassam őt? Felismerhetem a Megváltót, Krisztust, hiszen minden betegben Ő is szenved. A találkozásban tehát hárman vagyunk jelen! Ez nagy kegyelem, ahogy az az idő, ami így telik.”
A második részben a beteglátogatók a találkozások gyakorlati oldalát vizsgálták. Külön beszéltek olyan aspektusokról, összetevőkről, mint a megjelenés, a hitelesség, az alázat, a türelem, a fokozatosság, a rendszeresség, a csend és a szertartásosság. A szombati alkalom végén név nélküli esetmegbeszéléseket tartottak, majd el is próbáltak egy látogatást, használva az ismert módszereket és rámutatva a jellemző viszonyulás-mintákra.
