Jól szeretni a fiatalokat

Máriapócson rendezték január 20. és 22-e között a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egyháztanácsosainak találkozóját, amely idén a "Mit tehetünk fiataljainkért" kérdés köré épült. Ennek feltárását, kibontását az egyháztanácsosok maguk kérték előző találkozók alkalmával, ugyanis szeretnék jobban bevonni a fiatalabb korosztályok tagjait a plébániák életébe. Mint a plébánosok tanácsadói, segítői, az egyháztanácsosok reális képpel rendelkeznek a fiatalok jelenlegi szerepvállalásának mértékéről, az eszközöknek azonban sokszor a híján vannak.

A pénteki megérkezés és közös ima után, szombaton reggel a kegytemplomban szentmisén vettek részt - Bíró László püspök és Kocsis Fülöp metropolita celebrálásában -, majd Tóth László nyíregyházi plébános tartotta meg a nap előadását a fiatalok világáról, az egyháztanácsosok feléjük szóló küldetéséről. Miután áttekintette a különböző generációkat (..., x, y, z, alfa) és jellemzőiket, a jelen kor fiataljait a digitális korral hozta viszonyba. Míg az y generáció életét átszőtte a technika, a z generáció már a digitális világba született bele. Másként tekintik a világot, kisebb a reakcióidejük, más a probléma-megoldási mechanizmus-rendszerük, szabad a vélemény-nyilvánításuk, igénylik a folyamatos nyilvánosságot és online jelenlétet. Erre a környezetük determinálja is őket, hiszen baráti közösségük, de munkaadóik is természetesnek veszik és elvárják, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek és minden körülmények között jó válaszokat adjanak. Nem könnyű ezt élni, ez sajátos gondokat vet fel. Megváltozott ugyanakkor az a beágyazott rend, miszerint az idősek oktatják a fiatalokat: a digitális világban a fiatalok sokkal jobban boldogulnak, és az idősebbek - a szüleik, nagyszüleik - tőlük kell az újdonságokat megtanulják. Ez, az időseknek valós problémát jelent, hiszen veszélyeztetve érzik régi tekintélyüket. De a szabad vélemény-nyilvánítással, a reális világképpel a fiatalok már egyedül meghozott, saját döntéseket is jogosan követelnek: ők döntik el például, hogyan öltözzenek, hogyan fejezzék ki jellemüket, gondolataikat. Mindemellett a fiataloknak jó tanítókra van szükségük. A felnőttek, idősebbek akkor tarthatják meg tekintélyüket, ha hitelesek maradnak, ha teszik is amit mondanak, a kimondott szó mögött a tudás mutatkozik meg, ugyanakkor nyitottak az újra. Így lesznek a felnőttek jó tanítók.

Tóth László azt javasolta az egyháztanácsosoknak, hallgassák meg, ismerjék meg a fiataljaikat, azok kérdéseit, problémáit. Szeressék őket jól, fogadják el őket olyannak, amilyenek, legyenek segítőkész barátaik, valamint keressék a találkozás új módozatait - menjenek el oda, ahol a fiatalok szívesen tartózkodnak, vagy vigyék el őket oda. A fiatalokat akkor kapcsolhatják be a plébániaközösségbe, ha megszólítják őket, feladatot, teret, szabadságot adnak nekik, a hibák esetén nem ítélkeznek, hanem segítenek. A digitális világ gondjait például a fiatalokra bízhatja a plébániaközösség, hiszen nekik könnyebb helytállniuk ebben.

A csoportbeszélgetések során a tanácsosok együtt vizsgálták meg a fiatalok különböző plébániákon való jelenlétét, rámutattak a hiányosságokra, keresték a fejlődés lehetőségeit. Később az ifjúsági iroda képviselői és két ifjúsági csoportvezető érkezett hozzájuk, bemutatták a fiataloknak szóló programokat, valamint tanúságot tettek: a csoportvezetők elmesélték, hogyan lett fontos nekik plébániaközösségük, hitük, kik voltak, akik bevonták őket és milyen feladatokat látnak el szívesen. Az egyháztanácsosok kérdéseket tettek fel nekik - mire lenne szükségük, hogyan lehet több fiatalt meghívni, megtartani... Segítséget, támogatást, bátorítást, nekik szóló programokat várnak - válaszolták ők.

A találkozó során további eszmecserékre is jutott idő, még szombaton este áttekintették következő évre vonatkozó terveiket, vasárnap pedig kiértékelték a találkozót. Az egyháztanácsosok ígéretet tettek, hogy ezentúl jobban odafigyelnek plébániájukon a fiatalokra, segítik őket.