Jézus Szívének adtak hálát

A Szatmári Egyházmegye búcsúünnepét, a Jézus Szíve búcsút sokak örömére idén is a hagyományoknak megfelelően tarthatták. A Kálvárián reggel nyolc órától mutatták be a román nyelvű, fél tíztől pedig a német nyelvű búcsúmisét. A román ajkú híveknek Veres Stelian, a kolozsvári Szent Mihály egyházközösség helyettes plébánosa, a német gyökerekkel rendelkező híveknek pedig Simon Attila püspöki titkár celebrálta a legszentebb áldozatot és mondott szentbeszédet.

A székesegyház előtti téren tizenegy órától mutatták be a Jézus Szíve búcsú hagyományos "nagymiséjét", melyet papjai közösségében Schönberger Jenő püspök celebrált. A bevonulást követően a főpásztor Jézus Szentséges Szívének adott hálát a közös ünneplésért, és megemlékezett a balázsfalvi püspökszentelésekről is: "Az elmúlt hónapok megpróbáltatásai komoly kihívás elé állították az egész világot és benne az Egyházat, alkalmat adva a hősiességre, a szolidaritásra és a felebaráti szeretet számtalan szép megnyilvánulására. Bízva abban, hogy ez a megpróbáltatás véget ért – vagy legalább is hamarosan megszabadulunk tőle –, és a Gondviselés által inkább jó gyümölcseit, mint veszteségeit tapasztalhatjuk, adjunk hálát ma Jézus Szentséges Szívének minden kegyelméért. Külföldi meghívottaink nem tudnak most velünk ünnepelni, de a közös imádság és Jézus Szentséges Szívének szeretete egybekapcsol valamennyiünket. Kérlek benneteket, imádkozzunk együtt Călin Bot és Cristian Dumitru Crișan nemrég kinevezett két görögkatolikus püspök atyáért, akiket ma szentel püspökké a balázsfalvi bazilikában Lucian Mureșan nagyérsek, bíboros atya."

A román és német nyelven elhangzó olvasmányok, illetve magyar nyelven elhangzó evangélium után, Dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök, irodaigazgató mondott homíliát. Ebben, az evangéliumi részre utalva - Mt 11,25-30 - Isten igájának gondolatkörét vizsgálta. Így elmondta, a Jézus által készített iga nem mentesít a terhek alól, de az egyetlen, amelynek értelme van, amely személyes kapcsolatba hoz Istennel. "A nagy segítség és gyógyítás, amelyet Jézus nyújt, abban áll, hogy megtanít megismerni Isten nagy szeretetét. Az új élet tehát az Isten szeretetének bizonyosságában élt életet jelenti. Jézus nem végzett félmunkát, hogy Isten szeretete felől bizonyosak lehessünk. Nemcsak addig dolgozott rajta, amíg könnyű volt. Akkor is, mikor vért kellett verítékezni, mikor az életébe került. De azt akarta, hogy ha rajta keresztül megismerik az emberek, hogy Isten szereti őket, hát akkor igazán megismerjék: az Istennel való közösség igáját úgy tenni az emberek vállára, hogy semmi szemrehányás ne érhesse az után, hogy jobban kellett volna csinálnia. Azért is az ő igája, mert ő nyújtja felénk, unszoló szeretettel. Történhetett volna úgy is, hogy végigküzdi a nagy küzdelmet értünk, teljességre viszi a megváltás művét, és aztán ki tudja, kinek a kezére bízza, hogy attól kapjuk meg, kézről-kézre átszármaztatva. De nem. Az övé ez az iga abban az értelemben is, hogy tőle kapjuk. Az »ő igája«, mert vele személyes kapcsolatba hoz bennünket. Ez az egy gondolat megoldja azt a nagy talányt, hogy Jézus miért nem úgy orvosolja az embert, hogy minden tehertől mentesíti, hanem úgy, hogy meghagyja a terhet, és mégis mássá teszi. Kínos lehet valamely feladat, ha nem tudjuk, hogy kiért kell végezni, de boldog lehet, ha olyan valaki kívánja, aki iránt szeretettől ég a szívünk. Van egy drága szócska az Evangéliumban: érettem. Tudod-e mit jelent ez? Azt, hogy ha Jézus rak rád esetleg olyan terhet, mely vérig sebez, boldog és hálás szívvel fogod viselni; hogy nem érhet olyan kellemetlenség, melynek keserűségébe, ha beleveted ezt az orvosságot – érette – édessé ne válnék számodra! Én nem tudom, milyen teher alatt sóhajtozol, nem tudom, le lehet-e venni rólad, de azt tudom, hogyha ugyanazt a terhet Jézus kezéből veszed, ha megpróbálod azzal a gondolattal vinni tovább, hogy: ő rakta rám, érte viselem, akkor elveszti gyötrelmes voltát, és megtelik a szíved hálaadással. (...) Ragyogjon fel új fényben előttünk ez a szó: »érette«! Érezzük meg, hogy nincs az életnek olyan nehéz terhe, melyet ne fogadhatnánk el tőle, mint az ő igáját. S ekkor visszatér szívünkbe a nyugalom. Amíg magunkat kímélgetni akartuk, addig odaveszett. A csend akkor tér vissza, amikor újra ránk nehezedik az ő igája. (...) Az ő igája, mert ő maga is hordozta, mindenekfelett ezért az övé."

Végül Dr. Hankovszky Ferenc emlékeztetett, Jézus igája valójában a szabadság: "Ez az iga mégis szabadságot jelent. Minden más iga azért iga, mert mások kényszerítik ránk. Jézus igája nem ilyen. Ő nem akarja, hogy ökölbe szorított kézzel, fogcsikorgatva szolgálják az emberek. Rabszolgatartó van elég. Ő nem akar ezek közül egy lenni. Éppen ezért senkire sem kényszeríti rá igáját. Csak kínálja. Vegyétek fel magatok, jószántatokból! Más iga viselése mind csak kényszer. Ha netalán magatok vettétek fel, azért tettétek, mert nem tudtátok, hogy igát vesztek magatokra. Csak később ébredtetek rá, hogy milyen rettenetes iga szolgaságába hajoltatok. »Az a szolgálat, melyre én hívlak, szabadság. Én kínálom az igámat; mondjatok rá ti magatok boldogan az igent.«"

Az áldozás után közösen elénekelték a Jézus Szentséges Szíve litániáját, majd a főpásztor szentségi áldásban részesítette híveit. Az engesztelő imádság elmondása után, Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott mindenkinek a szervezésben nyújtott segítségért, a levonulás előtt pedig a papság és a hívek még a téren elmondták a teljes búcsú kegyelméért szóló imákat és elénekelték a himnuszokat.

Az idei búcsún, a székesegyház előtti téren az egyházmegye papságával együtt ünnepelt Urbán Erik OFM., a Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány provinciálisa, Veres Stelian kolozsvári helyettes plébános és Keresztes Olivér kolozsi plébános is.