A keresztény ember életének értelme, hogy a feltámadt Krisztussal éljen, minden nap – mondta Schönberger Jenő püspök a húsvéti vigilia homíliájában.
Megjelent az öröm, a fény átvitt és konkrét értelemben is a katolikus templomokban nagyszombaton este. A vigilia szertartások a tűz megszentelésével kezdődnek – még a templomon kívül –, amelyről meggyújtják a húsvéti gyertyát és beviszik a sötét templomba. Lassan terjed csak szét a fény, ahogy a ministránsok átadják a híveknek, majd ők gyertyáról-gyertyára gyújtják, adják tovább. Ahogy az első gyertya fénye megtöri a sötétet, úgy a felkiáltás a csendet: Krisztus világossága! Erre szintén a hívek válaszolnak: „Istennek legyen hála!”
Az öröm tovább fokozódik, amikor elhangzik az Exultet. A szatmárnémeti Székesegyházban az este fél kilenckor kezdődött szertartás elején Turtureanu Róbert diakónus énekelte a húsvéti öröméneket. Ez még félhomályban történt, így olvasták az öt olvasmányt is, majd Dicsőség-re újra megszólaltak a nagycsütörtökön elhallgatott csengők, a harangok és az orgona, felkapcsolták a lámpákat, és ezzel megkezdődött az Allelujás húsvéti szentmise.
Schönberger Jenő püspök, szentbeszédében az ünnep csúcspontjának nevezte a nagyszombat esti vigiliát, a szent háromnapban azt a momentumot, amelyben összefüggéseiben láthatja az ember a megváltás művét. A főpásztor kiemelte, Krisztus bennünk, emberekben akar feltámadni, élni és az örökkévalóságra kaput adni.
„Szeretet az Isten, és meghalt értünk. De mi a pünkösd nagy ünnepének, a Szentlélek kiáradásának a magasából tekintünk a szent háromnapra, mert Jézus nekünk adta a Szentlelket. Bele lehelte lelkét a világba és megnyitotta számunkra a másik, az új világot, amiért Isten bennünket teremtett: a boldog, örök életet. A Szentlélek az a kapu, ami összeköti a mi világunkat az Isten világával. Amikor Jézus először megjelenik apostolainak, rájuk lehel. Mint egy új teremtés... Azt mondja, vegyétek a Szentlelket! Majd azt is mondja, aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül. (...) Jézus bennünk akar élni! A keresztség szentsége által Isten gyermekei lettünk, az Ő testvérévé, a bűnbánat szentsége által pedig újjá éleszt bennünket Isten azért, hogy újra föltámadhasson bennünk. A keresztény ember életének értelme, hogy ezzel a feltámadt Krisztussal éljen, minden nap. Minden örömünk, minden bánatunk vele történjék, mert ami nélküle történik, az átkozott. Akárhol járjunk, gondoljunk arra, hogy a feltámadt Krisztus bennünk van, bennünk akar élni. Ha öröm ér, szóljunk hozzá és adjunk neki hálát. Ha bűnt követünk el, kérjük az Ő irgalmát. Jézus bennünk a kapu, amely az örökkévalóságra nyílik, máris. Ezért mondta Jézus, hogy Isten országa bennünk van, már itt!”
A szentbeszédet követően a ministránsok újra elvitték a húsvéti gyertya tüzét a híveknek, akik az égő gyertyával a kezükben újították meg keresztségi fogadalmaikat. Az áldozás után, régi magyar hagyomány szerint a Szentsírnál „keltegették” Jézust, és onnan indult el a körmenet, a székesegyházból kilépve, a régi főtér parkja körül. A hívek mintegy tanúságot tettek az Oltáriszentség mögött vonulva, Krisztust lelkükben hordozva, jelenlétükkel hitüket is megmutatva. A templomba visszaérkezve Schönberger Jenő püspök több nyelven kívánt boldog húsvétot és megáldotta a hívek által, kosarakban elhozott eledeleket.
Az ünnep a vigilia örömének átélésével lett teljes a Székesegyházban és az egyházmegye minden katolikus templomában, ahonnan a hívek nem csak a húsvéti eledelekkel, sokkal inkább azzal a meggyőződéssel térhettek haza, hogy Krisztus értük is támadt fel, értük és bennük is él. Feltámadt Krisztus! - köszöntek már a templomból kilépve. Valóban feltámadt! - hangzott a válasz.
