Virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezve, megkezdődik a Húsvétot megelőző Nagyhét. Urunk szenvedésének vasárnapján, a bevonuláskor megszentelt barkaágakat tartva a hívek előtt megelevenedik a Jézus dicsősége, valamint a passióban az Úr szenvedésének és kereszthalálának átelmélkedésével már körvonalazódnak a húsvéti események.
A szentmise elején Schönberger Jenő püspök megszentelte a Székesegyház bejáratához kikészített barkaágakat, majd a jeruzsálemi bevonulást elbeszélő evangéliumi szakasz után emlékeztette a jelenlévőket, hogy régen, a hagyomány szerint, őseink a kereszt mögé tették a megszentelt barkaágakat, emlékezve Isten hatalmas szeretetére. Amint mondta: „Isten szeretete erős, megbízható. Isten szeretete mindent elvisel. Elviseli, hogy a Fiát először éljenezik, majd keresztre feszítik. Elviseli, hogy a tanítványok a néppel együtt ujjonganak a Jeruzsálembe vezető úton, majd elhagyják, megtagadják, már nem is ismerik őt. Isten szeretete erős.”
A jeruzsálemi bevonulást követően néhány nap múlva megkezdődött Krisztus kínszenvedése. A mai liturgiában a bevonulási körmenet és a Székesegyház énekkara által énekelt passió emlékeztetheti a ma élő embert, hogy miközben sokszor örvendezve köszöntik Jézust, valójában hányszor árulják el őt, és viszik bűneikkel a keresztre.
De a főpásztor kiemelte, hogy Jézus a kereszten haldokolva „az élet Szavát adja” nem csak gyilkosainak, hanem mindenkinek: „Atyám, bocsáss meg nekik!” (vö. Lk 23,34), ugyanúgy ez a zöld ág is emlékeztethet arra is, hogy a keresztények számára is mindig van megbocsátás az Atyánál.
