Nagycsütörtökön az Egyház két fontos dolgot ünnepel: a papság- és az Eucharisztia alapítását.
Ezen a napon délelőtt hagyományosan nincs szentmise a plébániákon, ugyanis az egyházmegye papsága a székesegyházakban a főpásztorral közösen mutatnak be szentmisét. Ez az ún. krizmaszentelési mise vezeti be a hívőket a Szent Háromnap ünneplésébe. A püspökök ekkor szentelik meg a keresztelendők- és a betegek olaját, valamint a krizmát, melyet a keresztelés mellett a bérmáláskor, az egyházi rend kiszolgáltatásakor és templomszenteléskor is használnak.
Az olajszentelési mise evangéliumáról elmélkedve Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök atya hangsúlyozta, hogy az Egyház feladata, hogy örömhírt vigyen a világ minden részére és keresni kell az új utakat, hogy Isten szava mindenkihez elérjen. „Jézus Krisztus az Utolsó vacsora termében apostolaira bízta az Eucharisztia végzésének küldetését, azokkal a szavakkal, amelyeket a szentmisében ma is megismétlünk: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Amikor Jézus ezeket a szavakat elmondta, ránk is gondolt, mi is ott voltunk azon a lakomán, mert nekünk is folytatnunk kell az ő küldetését, szét kell osztanunk az Élet kenyerét, egészen a föld végső határáig.” – fordult papjaihoz a főpásztor.
A püspök atya emlékeztette a híveket, hogy Krisztus a papokra bízta azt a legszentebb feladatot, hogy jelenvalóvá tegyék Őt újra és újra az Eucharisztiában. A hívők közössége, bár egy a hitben és a Szentlélekben, mégsem tud felhatalmazni senkit sem arra, hogy szentmisét mutasson be; vagyis a hívők közössége nem képes létrehozni az Eucharisztiát. „Az Atya az, aki küld az aratásba, Jézus az, aki meghív az Ő követésére, és a Szentlélek adja a papnak a kezébe azt a csodálatos hatalmat, hogy Krisztus keresztáldozatát meg tudja jeleníteni és Krisztus szentségi jelenlétét az Oltáriszentségben biztosítsa. Igaz, hogy az Egyház tagjai közül hív meg Isten papokat, de mindig a püspöknek a feladata, hogy elfogadja azokat a jelentkezőket, akik úgy érzik, hogy hivatásuk van, és ugyancsak a püspök az, aki kézrátételével felszenteli ezeket a férfiakat. De ő is egy a szolgálattevők közül, aki Isten kegyelmét közvetíti.” – világított rá Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök atya a papság szentségének fontosságára.
„A Szatmári egyházmegye történetében először fordult elő, hogy immáron három éve egyetlen egy jelentkező sem ment a teológiára. Itt az ideje, hogy kérjük az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Mert hiába van az Egyház közössége, a hívek szeretete, összetartozása, ha nincs pap, aki bemutassa a szentmisét. Ha nincs pap, akkor nem lesz szentségkiszolgáltatás sem.” – figyelmeztette a főpásztor a papjait, és kérte, hogy emlékezzenek vissza papaszentelésük csodálatos pillanatára, gondoljanak gyakran első szentmiséjükre. Milyen volt, mikor még úgy hajtottak térted a tabernákulum előtt, hogy abban benne volt minden csodálat, imádat és hálaadás? A legjobb hivatás-ébresztés az, ha a fiatalok látják rajtuk a csodálatot és megragadottságot, valahányszor térdet hajtanak, vagy imádkoznak az Oltáriszentség előtt.
A homília végén a püspök atya megköszönte mindazt az áldozatot, amelyet az egyházmegye papjai a járvány idején hoztak, és készen álltak arra, hogy segítségére legyenek a szenvedő és bajbajutott testvéreiknek. A híveket kérte, hogy imádkozzanak a papokért, mert ők is gyenge, gyarló emberek, ha csak a maguk erejére támaszkodnak. Csak Isten kegyelmét befogadva lesznek képesek arra, hogy támaszai, eszközei lehessenek a kedves hívek örök üdvösségének. Ezután a jelenlévő papság megújította papi ígéretét. A szentmise kánonjának végén először a betegek olaját áldotta meg a püspök atya, majd az áldozás utáni könyörgést követően a keresztelendők olaját, végül pedig a krizmát.
