Szatmárnémetiben tanácskoztak az erdélyi római katolikus nőszövetségek augusztus 29-31 között.
Többek között Barótról, Borszékről, Brassóból, Besztercéről, Csíkcsicsóról, Csíkszeredából, Csomaközről, Felsőbányáról, Kolozsvárról, Krasznabéltekről, Margittáról, Marosvásárhelyről, Mezőpetriből, Nagybányáról, Nagykárolyból, Nagyváradról, Nyárádremetéről, Parajdról, Székelyudvarhelyről, Tusnádfürdőről, Tasnádról és Zilahról jöttek római katolikus nőszövetségi vezetők és -tagok az augusztus utolsó három napján tartott, tizenhetedik erdélyi találkozójukra.
A mintegy nyolcvan személy az Árpád-házi Szent Erzsébet Nőszövetség szervezésében találkozott Szatmárnémetiben. Hétfőn este szentmisén vettek részt a Hildegárda templomban, a megnyitót azonban kedden reggel tartották a Szent Alajos Konviktusban. A nőszövetségi elnökök beszámolói előtt pedig Hársfalvi Ottó általános helynök előadását hallgatták meg - a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye történetét és Boldog Scheffler János életútját is bemutatta az atya. Délután a nagykárolyi kastélykertben és a kaplonyi kriptában tettek látogatást. Az eszmecserék és további látogatások után a háromnapos rendezvényt szerdán, püspöki szentmisével zárták, a Székesegyházban.
A legszentebb áldozat bemutatásának elején, a főcelebráns, Schönberger Jenő püspök emlékeztette a nőszövetségi tagokat, hogy az Anyaszentegyháznak szüksége van rájuk, és a jó Isten is számít a szolgálatukra. "Az ő meghosszabbított kezei vagytok. Köszönöm nektek mindazt, amit Isten szeretetéből tesztek felebarátaitokért, és kérem az Isten kegyelmét, hogy még sok erőt, kitartást, lendületet adjon nektek."
Szentbeszédében arra kérte őket, merjék munkájukat rábízni Istenre: "Ez nem a mi művünk, hanem az övé. Ha a mienk lenne, ha embertől lenne, akkor megszűnne. De az övé, és ő majd gondoskodik róla, hogy tovább éljen. Mi csak tegyük meg azt, ami a mi feladatunk. A korinthusiakhoz írt levélből olvastunk (1Kor 3,1-9). El kell gondolkodnunk nekünk is azon, vajon érzéki, világi vagy lelki emberek vagyunk? Felnőtt keresztényekként tudunk gondolkodni, cselekedni vagy még mindig gyerekcipőben jár a mi hitünk, az Istenképünk, nem tudunk még felnőtt módon gondolkodni? Ha rá merjük bízni magunkat a Szentlélek vezetésére és megtanuljuk az Úr Jézusnak a lelkületét, megértjük, mi fontos igazán: az, hogy vigyem Jézust, hogy én vele legyek, és mindenkire úgy tekintsek, ahogyan ő. Segítsen a jó Isten kegyelme mindannyiunkat, hogy merjük megtenni ezt az Istenre való hagyatkozást, merjük őszintén rábízni mindazt, amit elkezdtünk és teszünk. Legyen az övé, gondoskodjon ő róla, ahogyan gondoskodik rólunk is."
A szentmise végén a nőszövetségi vezetők és tagok megújították a fogadalmukat.
