Lelki hétvégén tekintettek "Isten arcába" az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör tagjai.
Isten az ő képmására alkotott minket, de önmagát elrejtette a teljes teremtett világban, visszamosolyog ránk mindenről, ami szép. Hogy őt felfedezzük, meglássuk, mégis vágyra szándékra, sőt, sokszor áldozatra van szükség. A csendben, az imában, szenvedő embertársainkban, a természet ragyogásában érzékelni nem egyszerűen a szemünkkel, de sokkal mélyebb rezdülésekkel és rezonanciákkal lehet. Ilyen gondolatok vitték el Erdődhegyre, a Helga Winter közösségi házba pénteken az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör tagjait, akik Isten arcát fürkészték aztán minden elmélkedésükben és tevékenységükben.
Érkezésüket követően csendben elzarándokoltak a Donáth-kápolnához - mintegy maguk mögött hagyva a zajos hétköznapokat - majd este meghallgatták egymás életének történéseit. Mindenben Istent s az ő akaratát keresték, s ebben a hangulatban folytatták szombaton is. De ekkor már a Mindenható "arcának vonalait" igyekeztek felfedezni. Ehhez elolvasták a 27. zsoltárt, felkeresték az evangélium paraboláit, majd a betegeken, szenvedőkön elmélkedtek.
"Ha helyes az Istenképem, keresem az Úrral való rendszeres találkozást, mélyen hiszem, hogy Isten hívott meg a betegek szolgálatra. A szenvedőkben Isten van jelen. Beteg voltam, és meglátogattatok - emlékeztet az Úr. Ez a gondolat megadhatja a betegekhez való közeledés biztonságát, így felismerhetem Őt minden szenvedőben" - mondta Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens.
Az önkéntes beteglátogatók szombaton délutánig sok időt hagytak a csendre is. A természetben sétálva, szeretteik arcában, jóságában tekintették Isten szeretetét és adtak mindenért hálát.
