Hétköznapok lelkigyakorlatát kezdtek a nagyböjt folyamán hat csoportban, öt helységben a szatmári egyházmegyében. Mintegy kilencvenen végzik a szentignáci gyakorlatokat. Napi impulzusokat kapnak az imához és hetente egyszer találkoznak a csoportokban, ahol megosztják tapasztalataikat az elmúlt hétről.
Húszéves hagyománya van a hétköznapok lelkigyakorlatának az egyházmegyében, melyek végzésére a legalkalmasabb időszak az advent és a nagyböjt. Jellegzetessége, hogy a résztvevők mindennapi ritmusukba illesztik be a félórás imaidőket, melynek van egy vezérfonala, ugyanakkor az egész nap folyamán lehetőség van tudatosítani azt, hogy minden esemény, történés, csendes pillanatok alkalmasak az Istennel való találkozásra. Amint azt a résztvevők gyakran kifejezik, egy-egy ilyen lelkigyakorlat fejlődést jelent önismeretben, istenismeretben, a megosztások pedig gyakran jelentenek lelki megkönnyebbülést, de segítséget is egy-egy kérdés megválaszolásában. Minden lelkigyakorlat késztet arra, hogy a résztvevők a mindennapokban tettekben is megéljék hitüket, emberszeretetüket.
