Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén, szeptember 14-én, templom búcsúra gyűltek egybe a sárközújlaki katolikus hívek. A délelőtt 11 órakor kezdődő szentmise szónoka Ft. Ilyés Csaba, nagykárolyi főesperes-plébános volt, aki elmélkedésében a Megváltás eseményeinek szemlélésére hívta az ünneplő híveket.
„Minden forrásom belőled fakad” idézte a nemrég véget ért 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatát a szónok, és kiemelte, hogy a 87. zsoltár záró verse épp úgy vonatkozik Üdvözítőnk keresztfájára is, mint a Legméltóságosabb Oltáriszentségre. „Hiszen Jézus Krisztus a Keresztfán szerezte meg számunkra az üdvösséget, a kiengesztelődést Istennel.” – tette hozzá a főesperes.
Ilyés Csaba visszautalva a Szentatya vasárnapi beszédére, kiemelte: „A keresztfa földbe van gyökerezve.” Ahhoz, hogy a keresztfa megálljon, szükség van biztos talajra. A teremtéskor Isten ajándékba adja a földet az embernek, azért, hogy Ádám és Éva otthon érezzék magukat: begyökerezzenek a földbe, és bár a bűn következtében megromlik a kapcsolat Isten és ember között, a Teremtő mégis meghagyja a földet az ember számára.
Isten azonban a megváltás pillanatában újjáalkotott ember számára olyan közeget ad, ahová ismét begyökerezhet: az Egyházat. A keresztény ember, aki az Úr követségében jár (vö. 2Kor 5,20), tudja, hogy az Egyház az a biztos talaj számára, amibe belegyökerezve megkaphatja mindazt, amire szüksége van az élethez. Úgy találhatunk tehát biztos helyre, ha megbecsüljük saját közösségünket, plébániánkat.
Ugyanakkor a keresztre tekintve láthatjuk, hogy az nem üres: rajta függ Jézus Krisztus, az Isten Fia, akit a Mennyei Atya váltságul adott a világ számára. A kereszt nem öncélú, nem önző. A bűn az önzéssel kezdődött. Ádám és Éva azt gondolták, hogyha esznek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesznek, mint Isten. Önzésükkel szemben áll Jézus Krisztus keresztje, aki önzetlenül, kiüresítve önmagát (vö. Fil 2,47) figyelmeztet, hogy „Ő életünk keresztjeinél sem hagy magunkra bennünket. Saját életünk keresztjeinél gondolhatunk arra, hogy Jézus sem akart megszabadulni saját keresztjétől, azért, hogy megváltson bennünket.” – buzdított a szónok.
Isten történetében semmi sem történik véletlenül. A Szent Kereszt mellett ott áll a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja, hogy ott, a legszomorúbb órában édesanyja legyen mindenkinek Fia végakarata szerint, és hogy mindenki halhassa a szeretett tanítvánnyal együtt: „Íme a te anyád” (Jn 19,27).
Ilyés Csaba hozzátette: „Soha nincs olyan kereszt – sem az Úr Jézus keresztje, sem életünk keresztjei –, ahol Isten ne adná nekünk a legdrágábbat: nem csupán Fiát, akinek halála és feltámadása által új életet ajándékoz az emberiségnek, hanem nekünk adja a legtökéletesebb földi teremtményt, a Boldogságos Szűzanyát is, hogy velünk legyen életünk keresztjeinél és üdvösségünk pillanatában is – most és halálunk óráján is”.
A Szent Kereszt Felmagasztalása emlékeztet, hogy a földbe gyökerezett keresztnek tartása, erőssége van, akárcsak az Egyháznak. Ugyanakkor az ünnep rávilágít, hogy Isten önzetlenül odaad mindent: Fiát, aki ott van az élet minden keresztjénél; a legtökéletesebb földi teremtményt, Szűz Máriát, és azokat a szeretett személyeket, családtagokat, barátokat, akik hűségesen kitartanak mind a boldog, mind a boldogtalan pillanatokban, a kereszt pillanataiban.
