Az értékes dolgok mindig könnyből, fájdalomból és verejtékből születnek - emelte a hívek elé a betegek világnapja alkalmából bemutatott szentmise homíliájában Hársfalvi Ottó általános helynök.
A nagyobb ünnepekre jellemző számban érkeztek helyi és zarándok hívek február 11-én, Szűz Mária első Lourdes-i jelenése emléknapján, a betegek világnapján a szatmárnémeti székesegyházba, ahol este hat órától Hársfalvi Ottó általános helynök, jelenlevő paptestvéreivel közösen mutatott be szentmisét. "Ma, itt, a székesegyházban mi is, első sorban betegeinkért imádkozunk, de azokért is, akik a betegeket gyógyítják: az orvosokért, az ápolókért, a gondozókért, és mindazokért, akik talán csak egy jó szóval vagy érintéssel tudnak vigaszt és reményt nyújtani a szenvedőknek" - mondta bevezetőjében a főcelebráns.
Szentbeszédében a betegségtől szenvedő ember lelki útját tekintette: "Sokszor csak kapkodjuk a fejünket, amikor azt halljuk, hogy egyik-másik ismerősünk is beteg lett és a betegség ilyen vagy olyan fázisában van. Megdöbbenünk, ha gyógyíthatatlan betegségről van szó, ha fiatal korban ér el valakit egy-egy súlyosabb betegség. Talán valahol ott van bennünk a kérdés, hogy vajon mi mikor kerülünk sorra, vajon minket milyen betegség ér el? Félünk, de mitől is? Rettegünk a testi fájdalomtól, a tehetetlenségtől, a kiszolgáltatottságtól... Talán sokszor ott van a tiltakozás, a lázadozás az emberben, hogy miért ő, miért akkor, miért a betegségnek az a formája éri el? Aztán lassan megszületik a kérés, az ima Isten felé - hadd gyógyuljon meg, hadd térhessen vissza a megszokott életéhez -, majd pedig talán a ráhagyatkozás. Mindez egy nagy lelki átalakulást jelent, ahogyan az ember lassan, lelkileg odasimul az Istenhez - a lázadástól a megnyugvásig."
Az általános helynök atya Lisieux-i Kis Szent Teréz "kis útját" ajánlotta a hívek figyelmébe: "Egyházmegyénk hároméves lelkipásztori tervének a mottóját Lisieux-i Kis Szent Teréztől kölcsönöztük - minden kegyelem, vagyis minden Isten ajándéka. Kis Szent Teréz a betegségben, szenvedésben is Isten felé fordult, kezébe helyezve az ő életét, szenvedését és halálát. Az ő útja Istenhez, az úgynevezett "kis út", amely a kicsi dolgokban is mindig hűséges. Higgyük el, ez minden ember számára járható. Nem kell nekünk nagy dolgokat véghez vinnünk, inkább a kicsi dolgokban, következetesen, végig tartsunk ki. Az egyik ilyen bizonyára a szenvedésnek, a betegségnek az útja. Kis Szent Teréz azt mondja, ez az út a kisgyermeké, aki félelem nélkül alszik el atyjának karjában. Ráhagyatkozik életében, betegségében és utolsó pillanataiban is."
Hársfalvi Ottó emlékeztette a híveket, lehetünk egymásnak teher, de lehetünk segítség, támasz és áldás is. "Az értékes dolgok mindig könnyből, fájdalomból és verejtékből születnek, nem pedig átkozódásból, szitkozódásból és káromkodásból. Az istenszeretőknek minden a javukra válik - a betegség, a szenvedés is, ha az illető Istenhez fordul."
Az egyházmegyei kórházpasztorációs iroda által megszervezett betegek világnapi szentmise hangulatát a székesegyház kórusának nagyszerű éneke emelte. A felajánlási ajándékokat az iroda vezetője mellett az Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Jakab Idős Napközijének képviselői, a Boldog Scheffler János Központ munkatársai, illetve a Máltai Szeretetszolgálat Szatmári Kirendeltségének képviselői adták át. A hívek teljes búcsút nyerhettek a szokott feltételek mellett.
