A hétköznapokban, minden nap megélni a hűséget, az Istenhez tartozást, ez a feladat - mondta Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúságának találkozóján.
Felszabadult jókedv és összeszedettség jellemezte a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye fiataljait 28 plébániáról egybegyűjtő ifjúsági találkozót, melyet szeptember 17-én, szombaton, a mezőfényi Szent Mihály plébánián rendeztek. A buszokkal való megérkezést követően a kultúrházban együtt imádkoztak, majd az otthonról hozott csatakiáltásaikat mutatták be. Mindegyik kapcsolódott kicsit a találkozó témájához - közösség - és mottójához: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).
S valóban, a közösségekben jelenlevő Krisztusra próbáltak figyelni, erről szóltak az előadások is - a kisebbeknek Guia Laurean fr. Hugó ferences szerzetes, a nagyobbaknak pedig Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök beszélt a keresztény életről, melynek elengedhetetlen része a közösség.
A debrecen-nyíregyházi püspök előadásában arra kérte a fiatalokat, ne maradjanak távol a közösségektől, melyekben magát, Krisztust fedezhetik fel: „Jézus itt van, közöttünk. Mi abban hiszünk, hogy Isten mindenhol jelen van. A szeretetével összefűz minket, hogy legyünk egy közösség. Az ő szeretete nem olyan, mint a mienk, mert az övé fáradhatatlan szeretet. Nem kellett kiérdemelnünk, nem azért kapjuk, mert jók vagyunk, hanem ezért, hogy jók legyünk! A bűn éppen ezért az, amikor Isten nélkül akarunk élni. Ami azonban Isten nélkül van, az kudarcra van ítélve. Isten világában a szeretet eggyé teszi az embereket a közösségben, a Szentháromság példájára. Arra a szeretetre építsük az életünket, amit Istentől tanulunk. Ez a szeretet tarthatja össze a közösségeket, amelyekben mindannyian megtalálhatjuk a hivatásunkat, s ebből forrásoznak a cselekedetek is. Így lesz a kereszténység életforma. Hiszen a kereszténység azt jelenti, hogy krisztusi - olyan mint Krisztus. Isten irgalmas szeretete rajtunk keresztül akar megmutatkozni. A hegyi beszéd óta tudjuk, hogy a körbe adott jó megsorozódik, a közösségbe adott jóból aztán még többet vehetünk ki. Ne maradjatok távol, legyetek részesei! A Szentlélek segít majd, hogy tudjunk egymásra szeretettel nézni, hogy tudjuk egymásban Krisztust felfedezni."
Hugó testvér útmutatásokat adott a gyerekeknek, hogyan tegyenek jót a társaikkal: „Ha azt akarod, hogy a közösséged ne legyen múló, engedd be oda Jézust az imával, a szentségekkel, a jó kedveddel. Beszélgess, vigasztald meg a szomorúakat, hallgasd meg a másikat és bocsáss meg annak, aki megbántott. Ajándék minden ölelés - azt is meg kell tudnod ölelni, akihez egyébként nem szívesen közeledsz. Figyelj oda, hogy a társadra ne mondj rosszat, ne pletykálj. Ne tegyél olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Állj meg egy kicsit és gondold át, mennyi érték van benned... Mi az, amit más szerethet benned? Adj hálát az Istennek ezekért. Aztán vizsgáld meg azt is, mi az, amit a társadban szerethetsz? Erre összpontosíts. Csak akkor akarnak majd mások is a közösségeinkhez tartozni, ha mi szeretjük egymást, ha látják, hogy Isten köztünk van."
Az előadások után a fiatalok csoportokban beszélgettek el arról, ők hogyan látják közösségeiket és saját helyüket ezekben, majd alternatív tevékenységek következtek: a sportcsarnokban meghallgathatták Simona Pop olimpiai bajnok szatmári vívó tanúságtételét; az iskolában karaokézhattak, a Rekettye Kulturális Egyesülettel kézműves foglalkozásokon vehettek részt, játszóházba mehettek, beszélgethettek Gáspár Annamária kórházpasztorációs referenssel a beteglátogatásról, vagy Fleisz Kinga pszichológussal a párkapcsolatokról; a kis kultúrotthonban Hitter Leventével táncokat tanulhattak; a templomban imádkozhattak.
Tanúságtételében Simona Pop beszélt Isten akaratának elfogadásáról, elmesélte, milyen nehézségekbe ütközött Krisztus-követőként a sportban, a versenyeken, s hogyan váltak a nehézségek aztán kincsekké a szakmai és családi életében. Buzdította a fiatalokat a hitben való kitartásra, az Isten tervére való hagyatkozásra. „Hiszen ennek van értelme, ez az egyetlen út, amin járni érdemes" - mondta a vívónő.
Két püspök is jelen volt a találkozó délutáni szentmiséjén, hiszen Palánki Ferenc mellett Schönberger Jenő püspök is a fiataljaival együtt ünnepelte Krisztus keresztáldozatát és feltámadását.
Szentbeszédében, Palánki Ferenc is az Istenre való hagyatkozást erősítette a fiatalokban: „Amikor úgy imádkozunk, hogy Istenem, segíts meg, ki a főnök? Persze én, Isten csak segítsen nekem elérni azt, amit én akarok, eljutni oda, ahová én akarok, de már nélküle. Ma divatos szó az önmegvalósítás. Mindenki meg akarja valósítani önmagát... A diktátorok is ezt akarták és sikerült nekik - kösz, nem kérünk belőle. Kevesebben mondják azt, hogy valósuljon meg Isten álma, rólam. Aki Istenhez tartozik, mindent megtesz azért, hogy még közelebb kerüljön hozzá. Kérjük az Istent, hogy megvalósítsuk azt, amit elgondolt rólunk. Engedd, hogy az Úr vezessen, élj az igazi értékek mentén."
Palánki Ferenc a hétköznapokban való kitartásra kérte a fiatalokat: „Mi, keresztények, Krisztus közösségéhez akarunk tartozni. De kik azok a keresztények? Mondhatjuk úgy is, hogy ki vagy te? Sokat gondolkodhatsz azon, mi leszel, ha nagy leszel, de még fontosabb az, hogy ki vagy ma? Mosolygó, kedves ember, másokat felemelő, másokért áldozatot hozó? A hétköznapokban, minden nap megélni a hűséget, az Istenhez tartozást, ez a feladat. Haladj előre, de nem csak a korban, hanem a hitben, az Istenhez való tartozásban is."
A szentmise után a jelenlevő, több mint 350 fiatal elfogyasztotta a falubeliek által elkészített vacsorát, majd az együttlét táncos mulatsággal ért véget, a mezőfényi Live Band ritmusaira.
Az ifjúsági találkozó megszervezését a Magyar Kormány Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
