A karácsony megmagyarázza, miért is vágyunk mi ennyire a szeretetre: mert Isten képmásai vagyunk - mondta a Szenteste éjféli miséjében Schönberger Jenő püspök.
Szenteste, a katolikus világban különleges módon lesz világossá. Isten fiának a születése hozza meg bele a fényt, az örömöt, amit a keresztények megpróbálnak valóban érzékelhetővé is tenni. Ezért gyúlnak a gyertyák, égnek az égők, de mindenek előtt ezért igyekeznek ilyenkor még jobban odafigyelni egymásra, még több szeretetet adni. A Szenteste éjféli miséje által is fény gyúl az éjszakában, a katolikusok templomokban gyűlnek össze és Istenre figyelnek.
A szatmárnémeti Székesegyházban negyed tizenkettőtől a fiatalok mutattak be karácsonyi műsort. Ez előzte meg az éjféli misét és alapozta meg a hangulatot. A legszentebb áldozatot Schönberger Jenő püspök mutatta be, a bevonulást követő gondolati bevezetőjében Isten titkának, legnagyobb ajándékának nevezte karácsony éjszakáját. „Karácsonykor összeölelkezett az ég a Földdel, Isten az emberrel. Isten fia emberként született meg itt, a Földön, és ez belőlünk is örömet és szeretetet vált ki. Örvendezve adjunk hálát a jó Istennek ezért a nagy szeretetért és adjunk válaszként mi is szeretetet, Istennek."
Szentbeszédében a püspök atya a szeretet megtestesülése eseményének nevezte a karácsonyt: „Karácsony a második isteni személy, az ige emberként való születésének ünnepe. Isten annyira szerette az embereket, hogy egyszülött fiát emberként küldte el közénk. Ezért mondhatjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe is: azé a szereteté, amely maga Isten. A szeretet lett emberré a mi világunkban. És itt a magyarázata annak, miért él bennünk olyan erősen a vágy az elfogadás, a szeretet iránt. Nem azt akarjuk, hogy kicsit szeressenek bennünket, hanem azt, hogy fenntartások nélkül és függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak vagyunk. A kicsi gyermekben lehet ezt a szeretet-igényt még a maga tisztaságában felfedezni. Ő tudja, a szülei azért vannak, hogy őt szeressék. Meg sem fordulhat a fejében az, hogy a szülei egyszer csak nem lesznek, mert őt mindig kell, hogy szeressék. A karácsony megmagyarázza, miért is vágyunk mi ennyire a szeretetre: mert Isten képmásai vagyunk. Isten egyszülött fia képére teremtett bennünket. És mert Isten a szeretet, ezt a vágyat belénk ültette. Ha pedig ez így van, Isten nélkül egymást sem tudjuk szeretni. Azért van a karácsony este, hogy ma, mindannyian Isten köré gyűljünk és megérezzük azt a szeretetet, ami belőle, és egymás felé is sugárzik. Jó lenne, ha mindig úgy tudnánk egymásra nézni, mint karácsonykor" - tette hozzá a püspök.
Mivel a hit titkát, a megtestesülést ünnepelték, a Szenteste szentmiséjében rendhagyó módon, a hiszekegy imádkozásakor, a megtestesülésre vonatkozó résznél mindannyian térdet hajtottak. Az áldozás után egyre erősebb vonásokkal jelentek meg a karácsonyi énekek, a szentmise végén a püspök négy nyelven - magyar, román, német és olasz - kívánt híveinek boldog karácsonyt, majd az áldás után a hívek együtt énekelték tovább a karácsony szép énekeit, így készülve a kántálásra is.
