Interjú a posztulátorral

Március 7-én hagyta jóvá Jakkel Károly szatmári származású, római káplán posztulátori kinevezését a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja. Attól kezdve ő a Hám János boldoggá avatási ügy római szakaszának hivatalos intézője. Megkérdeztük többek között arról, milyen stádiumban van jelenleg a boldoggá avatási eljárás, s mik a teendők?

Mikor érkezett önhöz a felkérés, hogy legyen Hám János boldoggá avatási ügye római szakaszának posztulátora?

Én az egyik római plébánián vagyok segédlelkész és nyaranta jövök haza. Ilyenkor meglátogatom a Püspök atyát is. Ő már két éve megkért, hogy végezzem el a posztulátori kurzust, ez pedig tavaly január és május között megtörtént. Ahhoz, hogy valaki a római szakasz posztulátora lehessen, Rómában is kell, hogy lakjon, mert sokszor kell a hivatalokba látogatnia. Egy ideig Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora látta el ezeket a feladatokat, ő végezte a római fázis első részét, azzal a megkötéssel, hogy addig folytatja, amíg Schönberger Jenő püspök nem talál valaki mást, alkalmas személyt Hám János ügyéhez.

A posztulátori kurzusom három részből állt: a történelmi, a teológiai és az egyházjogi részből. Ugyanezen a kurzuson megtanították, hogyan zajlik egy boldoggá avatási eljárás egyházmegyei-, majd a római szakasza. Sok laikus ügyvéd is elvégzi ezt a kurzust a papok és a szerzetesek mellett.

A kinevezést tehát a püspök atyától megkaptam, majd március 7-én összeültek a bíborosok és püspökök tanácskozásra, és megszavazták, elfogadták a kinevezésemet. Ekkor lettem hivatalosan posztulátora az ügynek.

Milyen stádiumban van Hám János boldoggá avatási eljárása?

Ugye 2016-ban a Püspökség elküldte a kongregációnak az eljárás egyházmegyei szakaszának dokumentumait, de a Kongregációtól pótlásokat kértek. Hám János megjelent írásait, a személyes leveleit valamint a róla megjelent könyveket igényelték. Ezekből kiválasztottuk a legfontosabbakat, lemásoltuk és elküldtük még márciusban, majd április 29-én jött a hír, hogy a vizsgálat érvényes, eljárásának megadták a dekrétumot. Na most, meg kell írnom olasz nyelven az úgynevezett Positio-t. Positio Super vita, virtutibus et fama sanctitatis, vagyis élete, erényei és életszentsége – ez egy legfeljebb 500 oldalas könyv, ami bizonyítja majd, hogy Hám János szentéletű ember volt, hősies módon élte meg az erényeket. (A sarkalatos -  okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség -, teológiai - hit, remény, szeretet -, és mert papról van szó, az engedelmesség, tisztaság, szegénység, alázatosság erényeket is vizsgálom.) Hám János esetében kevéssel a halála után elvégezték a tanúkihallgatásokat. Ők vallottak az erényeiről.

A Positio tartalmazz még egy rövid életrajzot, tárgyalja az ő jelentőségét, illetve az ügy történetét és előmenetelének akadályait. Még Meszlényi Gyula (1887-1905) püspök idejében megkezdték az ügyet, de a világháborúk miatt abbahagyták és a kommunizmus ideje alatt sem haladt előre. Amikor pedig újraindították, azt kérték, hogy folytassuk le újra az egyházmegyei szakaszt. Tehát indokolnunk kell, miért most kérjük a boldoggá avatását, ha már 1857-ben meghalt?

A Positio legfontosabb része az "információ", amelyben nekünk be kell bizonyítanunk, hogy Hám János hősies módon gyakorolta az erényeket. Végül pedig kibontjuk, hogyan maradt fenn halála után, és hogyan él ma is az emléke? Bizonyítani kell, hogy emléke folytonos.

Ezt követi a Summarium testium a kihallgatások összefoglalója, amely tartalmazza a tanúk listáját és a nyilatkozatok kivonatát. A Summarium documentorum pedig tartalmaza a személyes dokumentumait, leveleit, a nem publikált és a kiadott írásait, és amit róla mások írtak.

A dokumentált életrajzában szerepel a születési bizonyítványa, valamint a keresztelési, első áldozási és bérmálkozási dokumentuma.

Az utolsó fejezetben szerepel az egyházmegyei szakasz történelmi bizottságának jelentése - ez tárgyalja Hám János jelentőségét a maga idejében -, és a teológusok bizottságának jelentése. Végül pedig szerepel egy nyilatkozat, amely kimondja, hogy Hám Jánosnak még nincsen helyi kultusza. Nem szabad boldogként vagy szentként tisztelni valakit, csak, ha a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja ezt kimondja. Személyes indíttatásból bárki imádkozhat közbenjárásáért és kérhet az ő segítségével kegyelmeket Istentől.

Ha készen lesz a Positio, leadjuk és a teológusokból álló nyolc tagú (plusz az elnök) bizottság elolvassa, mind írnak róla egy-egy összefoglalót, elmondják a véleményüket. Ha a többség a boldoggá avatás mellett van, a Positio tovább mehet. Ha nem, kiegészítést kérhetnek vagy visszautasíthatják. Közben ugye megírjuk a második Positio-t (Postio super Miro), ami a csodát dolgozza fel, ami alapján a boldoggá avatást kérjük. Ezt a bíborosok és püspökök testülete vizsgálja meg. Ők is szavaznak róla és úgy kerül az ügy a pápához, aki a végső döntést hozza. És ha a pápa is jóváhagyja, boldoggá avathatjuk, ami azt jelenti, hogy helyi szinten övezheti kultikus tisztelet Hám Jánost. Egy esetleges szenttéavatás az egész világra kiterjeszti tiszteletét.

Itt jegyezném meg, hogy a kereszténység első századaiban nem volt ilyen körülményes a szenttéavatás. Közfelkiáltással történt, a "Vox populi, vox Dei" elv alapján, és a pápa hozta meg a végső döntést. V. Sixtus pápa 1588-ban megalapította a kongregációkat, így a Szenttéavatási Ügyek Kongregációját is - azóta rájuk bízta az első szakasz lebonyolítását.

Milyen érzésekkel vállalta el a posztulátori feladatot?

Nekem nagyon nagy megtiszteltetés, örülök, hogy jobban megismerhetem Hám János életét és ezáltal segíthetem is az egyházmegyémet, ahonnan származom. Fontos nekem, hogy ne szakadjak el teljesen az egyházmegyémtől és valamit visszaadjak abból, amit kaptam.

Mit kapott az egyházmegyétől?

1976. január 20-án születtem Szatmárnémetiben, katolikus családba. A Hildegárda plébániához tartoztam, gyermekkorom óta templomba jártam és abban az időben, amely fejlődésem szempontjából meghatározó volt Láng Pál volt a plébánosom. Schönberger Jenő volt a káplán, amikor első áldozásra készültem és nála gyóntam először. Ott "nevelkedtem", a Hildegárda plébánián a bátyámmal, eljártunk az ifjúsági misére, mi voltunk az első csoport, amelyik gitárokkal kísérte az énekeket, már az új káplán Reszler Mihály irányításával. Ebben a környezetben nőttem fel, és minden vasárnap ministráltam.

Mi történt az életében később, hogyan lett pap?

Aztán ezt a közösséget kinőttük, a fiatalok elmentek egyetemre, dolgozni, én a Faipari Líceumban folytatott tanulmányaim után főiskolára. Féltem a katonaságtól, ezért főiskolára iratkoztam. Épp abban a két évben ismertem meg a neokatekumenális közösséget. Meghívtak, elmentem és megtetszett. Sok fiatal volt ott, jó kis csapat alakult ki, ottmaradtam. A Székesegyház plébánián Láng Pál atya vezetése alatt fejlődtem. Egyszer megkerestem és megkérdeztem tőle, vajon miért érzem én azt, mintha bizonyos olvasmányok az igeliturgiák alkalmával megszólítanának engem? Egy vonzást éreztem. Ő azt mondta, lehet azért, mert Isten engem a papságra hív. Mindig elhessegettem ezt a gondolatot, el is mentem Brassóba a faipari egyetemre, de utolsó évben már kiírtam a bentlakási szobában a falra: "Miért is vagyok én itt?" Néztem a feliratot és gondolkodtam: én tényleg ezt akarom csinálni? Mi lesz ebből? Brassóból persze én minden szombaton lejártam vonattal Sepsiszentgyörgyre, a neokatekumenális közösségbe.

Aztán hazajöttem Szatmárra és elkezdtem bútortervező mérnökként dolgozni. Most is tervezek, készítgetek még bútordarabokat, liturgikus térbe - tegnap is lakkoztam...

Bár jól kerestem, elgondolkodtam rajta, hogy tényleg ezt akarom csinálni? Közben Szatmárnémetiben továbbra is jártam a neokatekumenális közösségbe és továbbra is úgy éreztem, hogy az igék megszólítanak. Láng Pál atya vezetésével elvégeztem egy hivatástisztázót, ami két évig tartott és úgy döntöttem, válaszolok Isten hívására, elmegyek egy missziós szemináriumba. A jelentkezők nevét és a lehetséges célállomásokat egy kalapból húzzák ki a neokatekumenális közösség szemináriumválasztásán, nekem Róma jutott - de juthatott volna Kolumbia vagy ennél merészebb hely is például Afrikában... Akkor 80 Redemptoris Mater Missziós Szeminárium volt szerte a világon, most már 117 van, köztük ugye 2013-tól Szatmárnémetiben is. Rómában tanultam két éven keresztül filozófiát, majd három éven keresztül teológiát, de minden nyáron misszióba küldtek minket, így mentem az első nyáron Chile-be, ahol megtanultam spanyolul, majd Spanyolországba. A harmadik nyárra esett az ifjúsági világtalálkozó, a negyedik évben pedig Elefántcsontparton töltöttem három hónapot. Az ötödik évben befejeztem az egyetemet, két évre úgynevezett pasztorális évre mentem Strasbourg-ba, ahol vicerektorként segítettem egy Redemptoris Mater szemináriumot. De gyakorlati dolgokat végeztem, papírokat intéztem, könyvelést végeztem... A két pasztorális év után visszatértem Rómába, hogy megszerezzem a licenciátusomat. Három éven keresztül a Pápai Keleti Intézetbe jártam, diakónussá szenteltek. Kihelyeztek egy plébániára Ostia-ba, Rómának egyik tengerparti kerületébe, majd pappá szenteltek és öt éven keresztül ott voltam káplán. De azóta áthelyeztek már egy másik római plébániára, a Santa Maria delle Grazie plébániára - a Szent Péter Bazilika mellett van ez. Szintén segédlelkész vagyok, szeptembertől pedig plébános leszek a Stella Maris plébánián. Rómában az a szokás, hogy nyolc-tíz évet kell segédlelkészként szolgálj és legalább két plébánián, mielőtt kineveznének plébánosnak. 330 plébániából 113 szerzetesplébánia - Rómában majdnem minden szerzetesrendnek van plébániája és háza is, de ez változóban van.

Visszatérve a boldoggá avatási folyamatra, újra jó ütemben halad az előkészítés.

Igen, már dolgozom a Positio-n, már kértem relátort, egy a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által kijelölt tisztviselőt, aki felügyeli a munkámat és jóváhagyja majd, mielőtt nyomdába kerülne. Ha a Hám János életéről és erényeiről szóló Positio-t (Positio super virtutibus) megírom, elkezdem a csoda feldolgozását - ezt ugye külön Positio-ban (Positio super Miro) adom le. A csoda egy budapesti kórházban történt, ahol a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szolgáltak. Egy halálos betegnek sikertelen műtéte volt, az orvosok lemondtak róla. Végnapjain, Hám Jánost ajánlották figyelmébe, buzdították, hogy imában kérje Hám János közbenjárását. A beteg csodás módon meggyógyult. Rendelkezünk az orvosi dokumentációval is, amelyben az orvosok leírják a beteg helyzetét előtte s a gyógyult állapotát utána, valamint kijelentik, hogy tudományos eszközökkel nem tudják magyarázni a gyógyulást.

Tehát jól haladunk, és ami tőlünk telhető, megtesszük. De persze határidőt nem tudunk, nem lehet megjósolni, hogy meddig fog az ügy tartani és, hogy mikor lesz majd a boldoggá avatás.